Ahogy a magasabb zene élvezetének is választott köre van, úgy a nagy szerelem, a tökéletes szerelmi boldogság képessége is kegyes adománya a sorsnak.

Ahol nagy a szerelem, ott a szakítás is komplett.

A bizonytalanság összeegyeztethetetlen az igazi szerelemmel. Akkor leszek szerelmes, ha egy férfi leigáz intelligenciájával, kultúrájával, tekintélyével.

Akkor igaz a szerelem, ha a leggyengébb pillanatában is elfogadjuk a társunkat. Csak ez lehet a boldogság forrása.

Minden igaz szerelem nem remélt változásokat hoz. A szerelem egyfajta időszámítás. Ha a "szerelem előtt", és a "szerelem után" ugyanazok az emberek maradunk, az azt jelenti, hogy nem szerettünk igazán. Ha szeretsz valakit, a legnagyobb dolog, amit megtehetsz érte, hogy megváltozol!

Amíg barátaid nem mondják rád, hogy megőrültél és teljesen hülye vagy, addig nem vagy igazán szerelmes.

Az igazi szerelem nem csillogás, hanem az egyenrangúak kapcsolata. Néma, közös benső tánc, páros csend.

Férfi és nő mindig keresik egymást. Csakhogy, mivel mindenkinek nagyon nehéz a világ millió és millió lényéből pont azt az egyet megtalálni, aki az ő számára született, azért a Pár teljesen és tökéletesen nagyon-nagyon ritkán jön létre. Már pedig az igazi szerelem csak ugyanannak a Párnak két hiteles fele között állhat fenn. Szerelem tehát igenis van a világon, de nagyon ritka.

Akik igazán szeretik egymást, olyan utálkozás, fáradság, unalom nélkül hordozzák egymást, mint ahogy a nyálat hordja az ember a szájában.

Ha szeretsz valakit, akkor a részeddé válik. Része mindannak, amit teszel. Benne van a levegőben, amit beszívsz, a vízben, amit megiszol, a vérben, ami az ereidben folyik. Az érintése örökké megmarad a bőrödön, a hangja örökké a füledben cseng, a szavai örökké a fejedben járnak. Ismered minden álmát, mert a rosszak a te szívedet is megsebzik, a szépek pedig téged is boldoggá tesznek. És nem tartod őt tökéletesnek, hanem ismered minden hibáját, tudod róla a teljes igazságot, felfedezed a legrejtettebb titkait, de mindez nem ijeszt el tőle; sőt ettől csak még jobban szereted őt, mert nem vágysz a tökéletességre. Csakis őt akarod.

Univerzumaik lassan és láthatatlanul egymásba hatoltak, olyanok voltak, mint két, azonos tengely körül egyre szűkebb pályán keringő égitest, melyekre az a nyilvánvaló sors vár, hogy a tér és az idő valamely pontján egybeolvadjanak.

Az óvodában több szerelmem volt, és később is voltak nagy szerelmeim. De a feleségem annyira fontos az életemben, hogy rajta kívül nem említenék mást. Nem tagadom meg a múltat, de azt szeretném, hogy mellettem csak az ő neve szerepeljen.

Az ember, ha szerelmes, ha megtalálja az igazit, azzal bárhová elindul.

Karácsony közeleg... Ünneplőbe öltözött utcákkal, szépen díszített fával, sok-sok finomsággal, talán szeretettel, békességgel, töltődéssel. És ajándékokkal. Sok-sok ajándékkal... de nekem csak egy kell. Egy ajándék. Az igazi. Aki nem ünneptől függ, nem karácsonytól, húsvéttól, születésnaptól. Mert amikor megkapom, az a nap karácsony, húsvét, születésnap. Ünnep. A legcsodásabb ünnep. Az Ajándéktól. Az Igazitól. Tőled.

Találkoztam egy olyan emberrel, aki betölti az életemet, sőt aki nemcsak betölti, hanem meg is koronázta ezt azzal, hogy két gyönyörű gyermeknek adott életet. És én azóta erre rendkívüli módon vigyázok. Ezt nem lehet kiérdemelni. Ez vagy megadatik kegyként, vagy éppenséggel nem adatik meg. Egyetlen dolgot lehet csinálni, tisztában lenni vele, hogy milyen kincs az, amit kaptunk, és megpróbálni méltónak lenni hozzá.