Az még nem hűség, ha gyávák vagyunk a hűtlenséghez.

Az nem normális nő, aki húszévesen egy komoly kapcsolatot úgy akar elkezdeni, hogy hétvégente menne bulizni. Aki az én nőm, az nem megy bulizni. Engem nem járathat le.

A hűség hűséget érdemel.

A házas ember csak hűségben lehet igazán ember és igazán boldog.

Nemcsak a házasságát, hanem életét is elrontja, aki annyira nem tud magának parancsolni, hogy megcsalja házastársát. Alkalom akad elég a félrelépésre, mégis meg kell őrizni a hűséget.

Ha semmivé lennék,
Eskünk akkor is él,
A sírodba akkor is
Vidd mindkettőnk szívét.

Örök szerelem, örök hűség
szent fogadalmak, esküvések,
kophatnak is, feledhetők is,
ahogy szaporodnak az évek.

Az igazi úriember sosem hagyja el a hölgyét.

Vajon a hűség igénye nem hiú kicsinyesség csupán? Kisebbrendűségi érzés vagy egoizmus? Vajon a másik boldogságát akarjuk, ha azt kívánjuk, hogy monogám életet éljen?

A férfi, aki nem képes önmagára vigyázni, a szerelmére, azt úgysem lehet hűségre, kitartásra kényszeríteni. Minden próba eleve kudarcra van ítélve.

A kis dolog kis dolog, de a hűség a kis dolgokban nagy dolog.

Még a legigazabb lovag sem védelmezhet meg egy királyt saját maga ellen.

Szív szíven, összeborúlva. "Tekints csak
ne virágra, de habra, szerelmesem:
nyit habvirág, ha a rózsa lehervad,
könnyen-szerető meghal - de mi nem!"

Mindig önmagad vagy, s maradsz mindenkor,
Úgy én is tiéd vagyok, s maradok mindenkor.

Az a kutya, amelyik kötelessége teljesitése közben ontja vérét, nemesebb és értékesebb, mint az az ember, aki megszegte ezt a kötelességét!