Viccel elütni olyasmit szoktunk, aminek igazságát átértjük ugyan, de az érzésünk, előítéletből, nem tud megnyugodni benne.

Aki nem tud teli szájjal nevetni egy viccen, egy könyvön, egy sztorin, egy szituáción, annak valami nagy-nagy baj van az életében. Az beteg.

Ha az ember nem kacaghat akkor, amikor muszáj neki, az olyan, mintha levágnák a lábát.

Nem kell és nem lehet minden helyzetben viccesnek lenni.

Ma színezze humorral és könnyedséggel a napját. Könnyebb így szembenézni az apró félelmekkel.

A humor relativizmus. Ha elég kíváncsiak vagyunk, el tudjuk, és akarjuk képzelni azt, hogy milyen lehet a másik bőrében, akkor meg tudjuk tanulni, hogy magunkat kívülálló szemével lássuk. Akkor pedig már nevetni is tudunk magunkon.

Ha valamit ki lehet nevetni, akkor azt ki kell nevetni. Röhögjünk! Az ember egyik legfontosabb tulajdonsága - az egyik a sok jó közül -, hogy képesek vagyunk röhögni.

Mivel a humor egy szubjektív és megfoghatatlan és bekategorizálhatatlan és nagyon nehezen körülhatárolható műfaj, ezért nem lehet leszögezni, nem lehet kiszúrni a kis mérföldköveit, a kis zászlóit, hogy mi az a terület, ami körül mozoghatunk.

Ha valaki egy humoristát feljelent egy poénért, akkor utána felbolydul a világ, utána már egy lépés a péket feljelenteni egy rosszul sikerült kifliért.

A legnagyobb veszélye magának a humornak, ha már előcenzúrázol.

Nem írhatok be egy poént egy üres Word fájlba, azt ki kell mondani rögtön, bele a levegőbe.

A humor egy diplomáciamentességi terület.

Nem kell mindig röhögni. Néha egy-egy gondolat többet ér.

A nevetés is egyfajta szelep, amin keresztül kiereszthetjük a feszültséget.

A nevetés, csakis a szívből jövő nevetés emlékeztet arra, hogy nem rab vagy ezen a világon, csak átutazó!