A házasságban, a családban a szeretet, a kölcsönös megértés és a kölcsönös segítségnyújtás egyensúlya mindennek a kulcsa.

Van, aki a házasság intézményében vagy más elköteleződésben találja meg a biztonságot, mások szerint viszont ha egy boldog kapcsolatban vagy, felesleges ilyesmivel megzavarni.

Némelyik asszony minél jobban szereti a férjét, annál többször összezördül vele.

Feleségből egy is sok.

A pároknak még a ceremónia előtt érdemes lenne megtervezniük az esküvőjüket, és csak akkor belevágniuk a házasságba, ha még mindig kedvelik egymást.

A jó házasságban a jó, a rosszban a rossz tulajdonságok bontakoznak ki.

Tudnunk kell, hogy az ember a házasságban is magányos marad. Ne azzal a hamis illúzióval lépjünk a házasságba, hogy mostantól kezdve van egy ember, aki hozzánk tartozik és megóv a magányosságtól. Az ember rendeltetése, hogy magányos maradjon.

Az ember nem egy személlyel köt házasságot, hanem egy családdal.

A házasságban az ember már nem önmagának él, hanem egy másikért is, és abban leli örömét, hogy a másikat boldoggá teszi. A másik is ezt teszi, és így a házaspár valóban egymásért él. Az igazi házasság mindig önzetlen kapcsolat.

A szerelem, különösen az első szerelem bizonytalan alap a házassághoz.

A házasságban minden közös, a jó is, a rossz is.

Minden ember legmélyebb egzisztenciális szükséglete az a vágy, hogy tartozzon valakihez, aki szereti őt. A házasság rendeltetése, hogy betöltse a szeretet és az összetartozás iránti vágyunkat.

Bármilyen legyen is házasságunk jelenlegi minősége, mindig van mit tennünk azért, hogy jobbá váljon.

Nem vagyunk tökéletesek, de felnőttként és egymás társaiként vagyunk jelen a házasságban. Ha meghitt kapcsolatra törekszünk, ismernünk kell egymás vágyait. Ahhoz, hogy szeressük egymást, tudnunk kell, hogy mit akar a társunk.

Házasságunk sorsa múlik azon, hogy miként fejezzük ki a vágyainkat. Ha követelésekkel állunk elő, az intimitás elillan, és társunk elfordul tőlünk. Ha azonban vágyainkat és szükségleteinket kérések formájában hozzuk tudomására, útbaigazítást adunk, nem pedig ultimátumot.