A házasság olyan, mint egy rossz hírű erdő, a melyen ha keresztül megy az utazó, és nem fosztják ki, nem mindennapi szerencséje van.
A házasság olyan, mint az olló, melynek szárai elválaszthatatlanok egymástól. Ezek gyakran ellentétes irányban mozognak, de pórul jár, aki közéjük próbál állni.
Bárki legyél is, bármilyen magasra jutottál is, ha tudni akarod, hogyan válhatsz semmivé - nősülj meg!
A házasság az utolsó és a legjobb lehetőség a felnőtté válásra.
A házasságkötéskor elmondott fogadalmat hangszalagra kellene rögzíteni és időnként visszajátszani a turbékolást gyorsan felejtő, durvaságra hajlamos párok otthonában.
Mindannyian követünk el hibákat, amelyek kárára vannak egy kapcsolatnak, csak nem vesszük észre, hacsak nem figyelünk oda jobban magunkra. Ha hozzávesszük még azt is, hogy a kapcsolatokba mindenki magával hozza a problémáit, csoda, hogy egyáltalán vannak még jól működő házasságok.
Akkor jó egy partnerkapcsolat, ha rá tudom venni a partnert a nyílt beszélgetésre. Nagyon sok házasságban ez az őszinteség hiányzik, az igaz, tartalmas beszélgetés, egymásra unnak a partnerek. Az őszinteség egymás között a legjobban járható út.
Így van ez mindenkivel: az emberek megházasodnak, egy kicsit még szeretnek, dolgoznak. Addig dolgoznak, amíg elfelejtenek szeretni.
Jóravaló fiatal ember soha sem udvarol komolyan olyan fiatal leánynak, kit nincs szán­déka nőül venni.
Miért ne lehetne egy hosszú házasságban probléma? Mindenhol van ilyen. Hullámhegyek és hullámvölgyek még a legtökéletesebben működő kapcsolatokban is előfordulnak.
Egy házasságban is szabad teret kell engedni a másiknak.
Létezik másfajta kötelék is, nem csak az, amelyet az állam szentesít. Éljünk úgy, ahogyan gondolkozunk - szabadon, félelem nélkül -, legyen a kölcsönös szeretet és a közös szándék a kapocs!
Egy kapcsolat, akármilyen hosszú is, folyamatosan az egymáshoz való alkalmazkodásról, vagy éppen egymás elfogadásáról szól.
Egy jó veszekedés nem árt egy házasságnak. Pláne az azt követő kibékülés...
A jó házasság alapja a sok beszélgetés.