Egy házasság sem lehet tartós, ha a felek nem hagyják meg egymásnak az ártalmatlan fantáziáikat.

A házasság olyan, mint egy drága ruhaköltemény a nagy divatszalon bemutatóján. Bárki felveheti, de csak keveseknek áll igazán jól.

Nem az a jó házasság, ha a felek az adott-kapott sebeket elfelejteni próbálják, hanem ha kölcsönösen kezelik őket, a kiváló házasság pedig olyan, hogy a felek be is tudják gyógyítani egymásnak.

Minden házaspárnak jót tenne, ha az asszony látná, hogy a férjet ölelgeti egy kiscsaj, a feleséget pedig egy harmincas krapek.

A házasságnál sem jobbat, sem rosszabbat nem találtak ki.

Ha megtaláltad a társad, akkor kit érdekel, hogy vannak kisebb összezördülések? Ez véd- és dacszövetség. Sokat kell tenni, hogy minden működjön.

Az ifjúkor há­borgó kedélye lecsendesedik a férfiúi kor zsámolyánál. Az idő változik, és mi az időben. A sebet, mit sokszor az ifjúkor túlkapásai ütöttek lelkünkön, begyógyítja rendeltetésünk időszaka, a mely a családi életbe vezet be bennünket, mely­nek melege áttör a lelkünkre nehezedő sötét légkörön, és su­garai alatt a kétes jövő kiderül.

A kapcsolatok csak a legritkább esetben érnek véget azért, mert hirtelen már nincs bennük élet. Inkább lassan hervadnak el, vagy azért, mert az emberek nem értik, mennyi, illetve milyen karbantartás, idő, munka, szeretet és törődés kell hozzájuk, vagy pedig azért, mert túlságosan lusták, esetleg túlságosan gyávák mindezt megpróbálni.

Nincs is szebb dolog a házasságnál. Erre persze csak utólag jön rá az ember. A válás után.

A házasság alapvető tétele: próbáljunk úgy adni, hogy ne várjunk érte ellenszolgáltatást.

A napi verkliben az ember hajlamos egyfajta vakságot kialakítani. Pedig vannak előjelei, ha rogyadozik egy házasság, és engednek az eresztékek.

Az ifjúkori illúziók többé-kevésbbé minden embernél összeütközésbe jönnek az élet valóságával; de gyakorlatia­sabb irányú fejlődés és kevésbbé érzékeny kedély mellett a mindennapi élet küzdelmei, a lét fentartásának gondjai, vagy a közélet terén való működés elfújja az ifjúi ábrándokat, s hozzá szoktat az élet valódiságához. De a meghasonlás a belső és külső világ között eloszlik akkor, midőn a családi élet szentélyébe lépünk, melyben az oltárképet a nő szerelme, rokonszenve képezi, és ha a családi szentélyben bimbók fakadnak, a melyek a családi élet boldogságát fej­lesztik.

Az egyén életirányának, belső becsének és jövendő boldogságának alapját legelső fokon a családi kör adja meg azon különböző testi és szellemi ráhatások által, a melyeket a házasfelek egymásra gyakorolnak.

A házasság olyan, mint az üzlet. A legjobb döntés a leggyorsabb döntés. A többi jön magától.

Az élet borongó tengerén a révpartot a családi élet képezi, mert csak ott találni fel oly zavartalan boldogsá­got, mely a földi létet kedvessé és élvezetessé teszi.