Akkor sikeres egy házasság, ha van legalább egy-két közös dolog a felekben. Ugyanazt akarják, valamiben közösek, valamiben hasonlítanak. Lehet ez munka, érdeklődési kör, közös gyermekvállalás (mindketten akarnak gyerekeket). Ezek alapvető dolgok, ebből nincs olyan sok, 5-10. Ha ebből egy-kettő hasonlít, akkor már jó az alapja a párkapcsolatnak. Ha nincs, akkor sokkal nehezebb.
Rettegek attól, hogy valaki feleségévé váljak, mert az élet megtanított rá, hogy két ember sohasem szeretheti egymást igazán.
A "kereső nő" ritkán jó feleség s a legjobb esetben is csak fél-feleség.
Nincs magányosabb ember annál, aki a házastársával nem tudja megértetni magát.
Kell ám, hogy mindenkinek meglegyen a maga tücske, akinek éneklésére, dalolgatására, altatgatására elfelejti az egész életét.
Az a férfi, aki boldog házasságban él, sikeres ember még akkor is, ha az élet más területein kudarcot vall.
Elviselem, hogy a feleségem parancsol, őt azonban felvilágosult, a javamat akaró uralkodónak érzem, és készséggel alávetem magam az uralmának.
Valami óriási baj lehet a házasság intézményével, ha valaki, mint én, kilenc feleség után is még mindig az édesanyját tartja a világ legcsodálatosabb asszonyának...
Az élet a nővel kezdődik, és néha avval is végződik.
Ha azért esküszöl valakinek örök hűséget, mert javítani akarsz a kapcsolatotokon, az olyan, mintha egy időzített bombát élesítenél az igen kimondásakor.
Ha létezik jó házasság, akkor azért, mert inkább hasonlít a barátságra, mint a szerelemre.
A házasság legjobb alapja a bensőséges kapcsolat. Nem olyan fajta bensőséges kapcsolat, ami kisajátítja legbensőbb énünket is, hanem ami mély megértésből és elfogadásból táplálkozik.
Ha három gombnál több hiányzik a ruhádról, nősülj meg - ha pedig nős vagy, akkor válj el!
A házasság maga természetellenes intézmény, s csak a gyermekek fölnevelése szempontjából jogosult; különben pedig rendesen a szerelem sírja.
Minden házasság a szeretet nagy iskolája. Eleinte talán inkább az tud fájni valakinek, hogy milyen keveset kap, milyen kevés a viszonzás. Ám ahogy érlelődik egy házasság, egyre inkább az kezd fájni, hogy milyen keveset adok, néha mennyire érzéketlen vagyok.