Budapest gránátalma. Gránát, mert hétvégente robban, alma, mert sötétbordós piros hangulatú, és egy szimpla almaságában is egzotikus gyümölcs.
Hazát több módon lehet elveszítni,
eltéphetnek, vagy kényszerülsz magad
kivándorolni, de oly szörnyű egy sincs,
mint amikor a hazád megtagad.
Légy üdvöz, magyar föld.
E fénylő nyári délben
olyan vagy, mint a kenyér, mely most sült ki éppen,
olyan barna, aranyos,
olyan kerek,
s mint a kenyér, telve vagy drága titkaiddal,
s mint a kenyéré, szent a te neved.
Én azért élek itt, mert itt szeretek élni, nem pedig azért, mert a nagyvilágon e kívül nincs számomra hely.
Hazát több módon lehet elveszítni,
de ő bennünket el nem veszt soha!
A hazafiak riszálják magukat, énekelnek, szavalnak, esküdöznek. De csak egyfajta igazi hazafiság van: ha valaki ott, ahol éppen van, teljes hűséggel és feltétlen erőkifejtéssel helytáll a munkájában. Ennek visszaható ereje van a hazára. Minden más csak vásári mutogatás és tányérozás.
Minden magyarnak meg kell tanulnia, hogy nem hagyhatja el a hazáját következmények nélkül. Ha megteszi, ha elmegy, akkor mintha a családját, a fivéreit és nővéreit hagyná el.
Magyarországnak is az a fő problémája, hogy Budapestet körülveszi egy ország.
A hazafiság szerintem nem valami pátoszos elragadtatás, hanem hétköznapi valóság. A hazádat is szeretheted úgy, ahogy a családodat, a kedvenc focicsapatodat vagy a kedvenc könyvedet. Ha tisztességes dolgokat teszel le az asztalra, hozzájárulsz valamihez, amit úgy hívunk, haza.
Lehet-e életünkben két nőt valóban szeretni, nem tudom; két hazát bizonyosan nem.
Mindenki magyar, aki annak vallja magát, és beszéli a mi gyönyörű és titkos nyelvünket.
A vérem magyar, a gondolkodásom európai, az otthonom a Föld bolygó, a szeretetemnek pedig nincsenek határai.
A haza szűnik meg, ha megszűnik a centrum, az a kultúra, amelybe az ember beleszületett.
Az embert ki lehet szakítani a hazájából, a hazáját azonban nem lehet kiszakítani az emberből.
Mi vagy Te nékem? Szomjamra ital,
Sebemre ír és bánatomra dal,
Tűzhely, amelyhez térni soh'se késem.
Márvány, amelybe álmaimat vésem.
Át egen, földön, folyón, tengeren,
Rögön, hanton, koporsófedelen:
Szeretlek mindhalálig, nemzetem!