Vannak tüskék, amelyek mélyen beágyazódnak a bőr alá. Nem tudnak felszívódni. Sokáig észre sem vesszük őket, aztán egyszer csak fájni kezdenek.
Ha az embernek útjába akad a harag, akkor vak, kegyetlen, rettenetes és tajtékzó, ám ha hagyunk rá időt magunknak, hogy jobban szemügyre vegyük, akkor rádöbbenünk, hogy ez a harag, amelyet látunk, álarc csupán, és a harag álarca mögött valójában... a szomorúság rejtőzik.
Az élet túl rövid és szemét ahhoz, hogy haragot tartsunk.
A harag gyakran egy életre szól. A hitelességet ugyanis legalább olyan nehéz visszaszerezni, mint hitelt kapni a banktól, ha az előző hitel részleteit nem fizettük ki.
Egy olyan emberre haragudni, akit szeretsz, ördögi ellentét, és egy soha véget nem érő konfliktus a soha véget nem érő életedben.
Sokkal súlyosabbak a harag következményei, mint okai.
Ha valaki megsérti az érdekemet, haragot érzek, de ha ez az érdeksértés egyben szabályszegés is, akkor felháborodom. Minél fontosabb szabályt, értéket sért a magatartás, annál erősebb a társadalomban a felháborodás. A jognak számolnia kell ezzel.
A bosszú remek motiváló erő, ha irányítani tudod. Egészséges.
A bosszú férfias dolog. Vagy még inkább - emberi dolog.
Azok, akik azt mondják, nem nyugtat meg, amikor törni-zúzni kezdesz dühödben, még sosem törtek-zúztak dühösen.
Ellenségedet pusztítanád?
Tudd: a harag pusztít így téged.
Ez a harag végtelen kört jár,
szörnyű bajokat okoz nekünk.
Mi magunk kapaszkodunk az indulatainkba, érzéseink szinte lehorgonyoznak minket. A haragnak drámai hatása van, indulatot szít, energiát csihol, meghatároz egy kapcsolatot. Azzal a tudattalan félelemmel is megbéklyóz, hogy hátha elszalasztunk valamit, amikor elhárítjuk magunktól.
Ha valaki okkal haragszik,
rendezd az ügyet, s békesség lesz.
Ám ha a harag ok nélkül kél,
ugyan mivel csitíthatnád, mondd?
Mit ér a harag - erő nélkül.
Minek a harag az erősnek.
Míg munkálkodsz, haragodat hagyd,
csak magadat emészted vele.
Oké, lehet az ember olykor szomorú vagy dühös, de száz százalékban nem szabad haragudni a világra.