Mindenki a diadal pillanatában a legsebezhetőbb.

Öltöztesd fel a népedet, töltsd meg a gyomrát, és béke lesz. A nélkülözés vált ki háborút.

Az ember, legyen bármilyen a színe, törékeny bárány csupán a háború habzsoló farkaspofájában.

A háború borzalmában a költészet mindig az ember utolsó rejteke.

A háború már csak ilyen. A bátrakat csak számokkal jelölik.

Vajon a történelem eltűnhet, ha vérrel írják?

A háború katasztrófa. Jóvátehetetlenül szétszakít családokat. De akik eltávoztak, nem feltétlenül vesztek el.

A legnagyobb szegénység az a döntés, ha úgy határozol, egy gyermeknek meg kell halnia, hogy te úgy élj, ahogy akarsz.

A háború két dolgot képes kihozni az emberből: a legjobbat meg a legrosszabbat.

A háború kémény és könyörtelen dolog. Ha nem akarjuk, hogy azok, akik kénytelenek reszt venni benne, vadállatokká váljanak, hagynunk kell, hogy amikor csak lehet, utat engedhessenek a természetük jobbik felének.

A királyok, cárok és császárok csak a háború nyelvét értik. Rajonganak az egyenruhákért, és örömüket lelik abban, hogy színes kis zászlócskákat rakosgathatnak ide-oda a térképeken, de közben az egyszerű emberek azok, akik meghalnak.

Ha egy ország hadban áll, minden pénzt a győzelemre kell költeni. Az adósság miatt ráérünk akkor aggódni, ha már megteremtettük a békét.

Egy tábornoknak felette kell állnia az egyszerű emberek gyarlóságán. Sziklának kell lennie, amire a hadsereg épülhet. Amikor a katonák azt hiszik, már nem képesek többet elviselni, a tábornoknak meg kell győznie őket arról, hogy ez semmi ahhoz képest, amit még kibírnak.

Az emberiség történelme nem más, mint a hadviselés története. Az emberek mindig is egymást gyilkolták, és örökkön ezt fogják tenni. Vagyis az ember legfontosabb tulajdonsága az, hogy mekkora jártasságra képes szert tenni a hadviselésben. Minden más ennek van alárendelve.

Meg ha nem is vagyunk többek elegáns ruhákba öltözött barbároknál, az idea, hogy igenis jobbak vagyunk ennél, megnyugvással tölti el az egyszerű embereket.