Feladni? Nem fogja feladni. Csak számba veszi erőforrásait, hogy felkészüljön az újabb csatára.

Csodálatos dolog a bátorság és az önfeláldozás, de a túlerő a végén mindent legyőz. A gyávák többször maradnak életben, mint a vakmerők.

Forradalomban azt mondasz, amit akarsz, és minél hangosabban mondod, annál jobb.

Egy háború sokkal nehezebben törhet ki, ha az emberek megértik egymást.

A történelem csak kifogások tárháza. Ha a nemzetek a múltba révednek, már azelőtt gyűlölködni fognak, hogy egymás szemébe néznének. Ebből nem lesz béke!

A háború mindent elpusztít, s csak a béke termel.

Az az ország, amelyik lemond a terjeszkedésről, elveszíti erejét. A béke csupán ábránd. A birodalmaknak növekedniük kell, különben elvesznek.

Egy unatkozó hadsereg már eleve elvesztette a háborút.

Mindig a háború az, ami felszítja és kicsiholja a népek legmagasabb erőkifejtési képességét, csúcsteljesítményre viszi a népi erőket.

A háború mindent elpusztít: a családot, a barátokat, a helyet, ahol éltél, a munkát, a mindennapokat.

Saját fegyverei nélkül egyetlen birodalom sem lehet biztonságban, s csak jó szerencséjében bízhat, hogy megmenekül a bajtól.

Az ember könnyen érzi legyőzhetetlennek magát, még akkor is, ha tombol körülötte a halál.

Az embereket azzal is lehet lelkesíteni, ha egyenruhába öltöztetik őket. Akkor harci énekeket énekelnek, és közös tálból esznek. Rátalálnak arra, amit keresnek: az egyetemesség ízére. A kenyér azonban, amely így osztályrészül jut nekik, megöli őket.

Miért gyűlöljük egymást? Összetartozunk, ugyanegy planétán élünk, ugyanegy hajó utasai vagyunk. S ha szükséges is, hogy a civilizációk szembekerüljenek egymással, hogy előmozdítsák ezzel új szintézisek alakulását: borzalmas, hogy kölcsönösen fölfalják egymást.

A háború csak a gazdagoknak jó. Akik elmehetnek, meg is teszik. Akik nem, szenvednek.