A háborúnak van néhány alapelve, amiket veszélyes figyelmen kívül hagyni, követésük viszont szinte elkerülhetetlenül sikerhez vezet.

Ha háborúk dúlnak, annak az az oka, hogy vannak fegyvergyárak - ezek létét lehet igazolni azzal, hogy védekező célzatúak -, de főképpen az, hogy vannak fegyverkereskedők.

Minden háborúban az első lépés fedi fel a zsenialitást.

Még ha háborúban is áll két ország, az üzletemberek és a tudósok között azért nem szakad meg a kapcsolat.

Az én szememben a gyilkosság mindig csak gyilkosság. És mindegy, hogy ki hajtja végre. Egy személy egy másik ellen, vagy az egyik népcsoport a másik ellen.

Több, mint húsz év béke kell egy ember felneveléséhez; de húsz másodperc háború elég az elpusztításához.

A nők szerepe olyan a történelemben, mint a futballmenedzsereké a bajnokságban - ők küldik el a férfiakat, hogy megküzdjenek az időjárással vagy az ellenséggel. Ha győznek, a férfiaké az összes dicsőség - ha veszítenek, a menedzsernek kell távoznia... vagy a nőket hibáztatják.

A nagy felszabadító történelmi kataklizmák mögött is csak pitiáner emberi érdekek húzódnak. Szóval, óvatosan a forradalmasdival, mert könnyen megtörténhet, hogy fölösleges áldozatok árán ugyanolyan mocskokat szabadítunk magunkra, amilyeneket elűztünk.

A háború nem álarcosbál: nem lehet úgy megélni, hogy ne szerezzen az ember egy kocsiderékra való ellenséget.

Az ember, éppúgy, mint az állat, eredendően agresszív lény, természetéhez tartozik a kegyetlenség; és ha a civilizáció kegyetlenségének elfojtására kényszeríti, akkor az egyéni agresszió közösségi formákban keres kiutat: kisebb mértékben levezethető futballmeccsek és bikaviadalok által, de igazi kielégülés csak a népek egymás közti gyűlölete, a háború.

Aki a háborúban birtokai minden pontját oltalmazni akarja, már csak emiatt sem oltalmaz semmit, mivel a harcerő megsemmisül a szétdarabolásával - az erő csak egy pontra állításával lehet hatékony.

A háborúban minden attól függ, miképp tudjuk a sereg morális erejét fenntartani, mert ha az már fogyóban, akkor a legdicsőbb hadvezér elmetehetsége sem mentheti meg többé a hadsereget a végső bukástól.

Ha elesel a szülőföldedért folytatott harcban, akkor zsákbamacskát vettél. Olyasmiért fizettél, ami soha nem lesz a tied.

Ti tervelitek ki a háborúkat, ti urak az emberek között, ti tervelitek ki a háborúkat, ti jelölitek ki a célt, de a mi kezünkben lesz a puska.

Oda se figyeljetek, ha vállon veregetnek, és azt mondják, gyere, harcoljunk a szabadságért, vagy legyen az bármi más szó, hiszen az mindig akad. Mondjátok, uram, sajnálom, nem érek rá meghalni. Túl sok a dolgom, aztán rajta, szaladjatok, ahogy csak bírtok! Ha azt mondják, gyávák vagytok, oda se neki, a ti dolgotok az élet, nem a halál. Ha az életről is fontosabb elvekről beszélnek, mondjátok, uram, ön hazudik. Nincs az életnél fontosabb.