Iskolás korukra a gyerekek általában észszerűbbé válnak. Nem a tanárok vagy a szülők hatására, hanem a többi gyerek hatására, akik vagy kigúnyolják azokat, akiknek a cselekedetei és megnyilvánulásai nem illeszkednek az általuk normálisnak vélthez, vagy kiközösítik őket.
Vegyél körbe egy gyereket hazugságokkal, ő pedig úgy fog kapaszkodni beléjük, mint a plüssmackójába vagy az anyja kezébe. És minél gonoszabb, sötétebb a hazugság, annál mélyebben kell magába szívnia azért, hogy képes legyen elviselni.
Tiszteljed apádat és anyádat. Ez által ugyan nem leszel hosszabb életű e földön, de olyan kötelességet teljesítesz, a melyet csak értelem hiányában mulasztanak el az állatok.
Amit a szülő hisz a gyermekéről, azt a gyermek tényként észleli, nem pedig feltevésként. Hiszen a gyermekek világában a papa és a mama a biztos pontok, amit ők hisznek, gondolnak, mondanak, az jelöli ki, milyen a világ.
Az összes könyv, újság és cédula, minden nyomtatott termék, ami a szünidőkben a gyerekek szeme elé kerül és felkelti figyelmüket, beleférne egy nyakba akasztható ládikóba.
A dagadt gyerek még puszit se kap. A dagadt gyerek izzad, a dagadt gyerek büdös. Azok az évek menthetetlenül kiesnek. Senki és semmi nem hozza vissza neked, tök mindegy, hogyan alakul az életed.
Mindennek alapja a gyermek. Azért kell ennünk, hogy a testet fenntartsuk a gyermek javára. Azért kell a föld összes problémáiban részt venni, hogy a létet kedvezővé tegyük a gyermek számára. Az élet alap-problémája tehát a gyermek: ahogy a növény csak azért él, hogy magvakat hozzon.
Ha a bérmálást olykor a "keresztény nagykorúság szentségének" nevezik is, a hitbeli felnőttséget nem szabad azonosítani a természetes felnőttkorral. Szent Tamás emlékeztet erre: "A testi életkor nem mérvadó a lélek számára... "