Az ifjú ördögök gyülekezőhelyét iskolának hívják.

Ha meg akarsz ismerkedni a jövő század szörnyeivel, járd sorra az óvodákat...

A gyermek agya olyan, mint a frissen hullott hó - mi meg hatalmas hótaposókkal összejárkáljuk, és benne hagyjuk a lábnyomunkat. A mi szüleink ránk sózták az összes hülyeségüket, az ő szüleik rájuk zúdították az ő marhaságaikat, és így tovább egészen az első gerincesekig. Ha meg akarjuk állítani ezt az ősi váltófutást, akkor muszáj tudatosítanunk a tökéletlenségeinket.

A csecsemő agyát a világhoz és az emberekhez fűződő kapcsolata formálja. Az interakciók idegrendszeri aktivitást váltanak ki, és alakítják az idegpályákat. Ahogy a baba növekszik, a genetikai hajlam és a tapasztalások összjátékából születik meg a személyiség.

Sok mindenre van időnk, de a gyermek ügye sürgős. Most fejlődnek a csontjai, most alakul a vére, az érzékei most bontakoznak. Nem várhatunk "Holnapig", "Ma" a gyermek neve!

A gyermekek ártatlanok, és szeretik az igazságot, míg mi többnyire rosszlelkűek vagyunk, és természetünknél fogva inkább az irgalmat kedveljük.

A csecsemők született könyvelők: figyelemre méltó adottsággal rendelkeznek a számok megértésére, és teljesen készen állnak mértani feladványok megoldására - legalábbis amikor azt kell kiókumlálniuk, hogyan manőverezzenek a háromdimenziós térben, rejtett kincsek utáni felfedezőútjaikon.

A csecsemők felfogóképességéről szerzett ismereteink bővítésének leginkább csak az szab határt, hogy mi, felnőttek mekkora leleményességet tanúsítunk e képesség felderítésében.

A gyermekek érzelmi magatartása szüntelenül befolyásolja a gondviselőét, és fordítva, a skála egyik végén kölcsönösen örömtelibb, a másikon pedig csüggesztőbb mindennapokhoz vezetve.

Semmi sincsen inkább szívemen, mint Gyermekeimnek, `s Bibliothecamnak állapottyok; azokban kívánok holtom után élni, és Hazámnak szolgálni.

Lehet és kell is a gyermekek számára könyvet írni, de jó és hasznos csak az a könyv lesz, amely a felnőtteket is érdekli és ami nem mint gyermekkönyv, hanem mint olyan irodalmi mű tetszik, amelyet mindenki számára írtak.

Minden egyes gyermek egy csoda. Nem lehet tudni, hogy kiben mi lakozik: egy új Ady Endre vagy épp Blaha Lujza. Ha ajtót nyitunk előttük, esélyt adunk nekik, hogy kibontakoztassák a személyiségüket, a tehetségüket. Nem kell hozzá mást tenni, csak egymásból a jót "kiszeretni".

A csecsemők gondolati úton közvetített egyszerű érzelmeket értenek, semmi többet.

Mindig vannak hívei annak, hogy a gyerekeknek gyönyörű rajzokat kell készíteni, részletgazdag, tökéletes alkotásokat, hogy nézegessék, hogy fejlődjenek. Megint másik társaság - én vagyok a másik társaság - azt mondja, hogy a gyerekeknek sokszor a jelek is elégségesek, mert olyan érzékeny a belső látásuk, hogy nem szükséges kicikornyázni, pontosan tudják, hogy miről van szó.

Néha elviselhetetlenül kínoz a bűntudat: a szüleinket mi rontottuk el.