Mikor megkérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, azt mondtam, iskolás.
A kisfiúnak szüksége van arra, hogy "nem"-et mondjon egy nőnek, akár bébiszitternek, akár az anyjának. Az anyukának nem szabad ezért megharagudnia rá, mert általában ha a gyerek "nem"-et mond, két-három perc múlva mégis meg fogja tenni, amit kértek és úgy viselkedik, mintha igent mondott volna.
Talán minden szülő arról ábrándozik, hogy a gyereke megmarad ebben a röpke ideig tartó, átmeneti állapotban, amikor már nem egészen kiszolgáltatott, de még nem alakult ki teljesen a független énje, a szüleit pedig tökéletesnek látja, a legapróbb hiba nélkül. Szeretetnek álcázott uralkodási vágy ez.
Isten meg fogja bocsátani egy anyának, amit gyermeke boldogságáért tesz.
Sok gyerek már nem tud játszani. Képtelenek aktívan megtervezni a szórakozásukat, állandóan arra várnak, hogy szórakoztassák őket. Vajon miért van ez így a drága gyermekeknél? Talán éppen a kedves papától vagy a kedves mamától tanulják, akik szabad idejüket olyan rettentően kreatívan a televízió előtt töltik el, és a kedves gyereknek egy jó-éjszakát-történetek-lemezt vásárolnak, hogy az esti főműsor kezdetétől békében és nyugodtan konzumálhassanak.
A gyerekek szeretete - legjobb, ha küzd ellene az ember. Hiszen egy kutyához sem megyünk túl közel; akármilyen barátságosnak tűnik is, odakaphat. Mindig meg kell őrizni egy bizonyos távolságot magunk és a gyerek között, egyszerűen nagyon hamar meghalnak. De ahogy múlnak az évek, egyre jobban hozzászokunk egy ilyen lényhez. A bizalmunkba fogadjuk, megengedjük magunknak, hogy megkedveljük. És egyszer csak eltűnik.
Kivánom, hogy az újszülöttet ked­ves szülőivel tartsa meg az ég, s áldásában bőségesen része­sítse, áraszsza a megelégedés fényét életükre, a sors tövisei sohase férkőzhessenek életének virágai közé.
Minden gyermekben, aki megszületett, mindegy, milyen körülmények között s milyen szülőktől, az emberiség lehetőségei születtek újra; s vele újból mindnyájunk szörnyű felelőssége az emberi élet iránt.
A gyermek a miénk is, az enyém, a tied, mindannyiunké.
Tudod, milyenek a gyerekek. Mindig azt hiszik, hogy ami rossz, arról ők tehetnek. Azt gondolják, ha rosszul érzik magukat, akkor rosszak.
Szerintem remek, ha a gyerek jobban viselkedik idegenek társaságában, mint otthon. Ez azt jelenti, hogy otthon önmaga lehet.
Igenis fel lehet nevelni úgy egy gyermeket, hogy soha nem szégyenítjük meg. Ugyanakkor, elsősorban Kelet-Európában, meg a Balkánon, az egész kultúra, az iskolarendszer azon alapul, hogy megszégyenítik és megalázzák a gyerekeket.
Én úgy látom, a pillanat, amikor egy gyerek elgondolkodik azon, mit mondjon egy felnőttnek, tragikus pillanat.
Az anyaméhben lenni egyfajta ígéret, hogy az anya mindig ott lesz velünk a külvilágban is. Ha nincs ott, akkor az embert csúnyán elcsábították és cserbenhagyták. Ez a megtévesztés akkor kezdődik, ha az anya figyelme bármilyen okból elvonódik a gyerekről - és itt most nem vádolok senkit, egyszerűen így zajlik. Ha az anya nem tud odafigyelni a gyerekére, akkor a gyerek úgy érzi, elcsábították és átverték. Ígéretet kapott, amelyet nem teljesítettek.
A gyermekek csodája abban rejlik, hogy azt gondolják, az életben mindenre kell legyen válasz. Azt gondolják, hogy az életet meg lehet érteni. Tele vannak kérdésekkel és nem gondolják, hogy az életet nem fogják megérteni. Azt gondolják, hogy okosabbak lesznek, és olyan életük lesz, ami örömökben gazdag. A gyermekekben nagyon erős hit él azt illetően, hogy meg lehet szerezni azt a tudást, amivel boldogulni fognak az életben.