Minden tudományban tanulhattam volna eleget és szépet, de a fizikában tanulok és egyszersmind mulatok, gyönyörködöm is.

Nem hiszem, hogy bármely fizikus elég okos lenne ahhoz, hogy szándékosan megalkossa a húrelméletet... még jó, hogy a véletlennek köszönhetően létrejött.

Az anyag, bár extrém mértékben feldarabolható, mégsem a végtelenségig. Kell lennie egy pontnak, aminél tovább már nem osztható.

A természet igazi logikája a valószínűségszámítás.

Az, hogy a céljainkat nem mindig szolgálja a dolgokat és az embereket atomok összességeként szemlélni, még nem teszi kevésbé igazzá vagy hasznossá a fizikát.

A galaxisokról és a kozmikus sugárzásról olvasni azért is jó, mert megnyugtat, és könnyebben tudok levegőt venni. Ha az univerzumba helyezem önmagam, akkor mindjárt a megfelelő szögben látok minden mást is. Csillagpor vagyok. Amely aranybarna színű. Csak egy apró morzsa vagyok a hatalmas mindenségben.

Ha találkozol valakivel egy másik bolygóról, és az a bal kezét nyújtja feléd, meg ne fogd. Lehet, hogy antianyagból van, és mindketten egy hatalmas fényfelvillanás kíséretében eltűntök.

Mivel két igazság sose mondhat ellent egymásnak, a Szentírás bölcs értelmezőinek a feladata, hogy megtalálják a szöveg azon értelmezését, ami egyezik azokkal a fizikai következtetésekkel, melyekben már biztosak vagyunk érzéki tapasztalataink és a szükséges kísérletek által.

Egy jó világegyetem akkor is eltervezettnek tűnik számunkra, ha nem az.

Romeo úgy vonzódik Júliához, mint a vasreszelék a mágneshez; ha nincs köztük akadály, olyan egyenes vonalon mozog feléje, ahogy csak tud. De ha egy falat emelnek közéjük, Romeo és Júlia nem nyomják ostobán arcukat a fal ellenkező oldalához, ahogy a mágnes és a vasreszelék tenné egy kártyalap két oldalán. Romeo hamarosan találna egy kerülő utat, mondjuk a falon átmászva, hogy Júlia ajkát közvetlenül érinthesse. A vasreszeléknek a pályája rögzített, és hogy eléri-e a végpontját, a véletlenen múlik. A szerelmesnél a végpont az, ami rögzített, és az útvonal végtelen változatban módosítható.

Nincs titokzatosabb rejtély a számomra, mint a tér és az idő. Ugyanakkor semmi sem zavar kevésbé, mint a tér és az idő, hiszen sohasem gondolok rájuk.

Van valami, amit bárki igénybe vehet, ha megtanulja, hogyan kell használni. Ezt a valamit fizikának hívják. Ez kell ahhoz, hogy megértsük a körülöttünk lévő univerzumot.

Az űr azért tűnik hidegnek, mert olyan üres.

Ez is közös a fizika valamennyi törvényében: megfogalmazásuk egyszerű, de tényleges hatásaik már meglehetősen bonyolultak.

A természet fantáziája sokkal-sokkal nagyobb, mint az emberé. Vajon mennyivel bámulatosabb kép például az, hogy valami titokzatos vonzerő hatására valamennyien hozzátapadtunk (az emberiség fele ráadásul fejjel lefelé) egy pörgő golyóhoz, amely évmilliárdok óta a világűrben kering, mint az, hogy a feneketlen tengerben úszó teknőc hátán álló elefánt hordoz bennünket a hátán!