A fiatalságot tartjuk az igazi értéknek. Ami fiatal, az szép és egészséges. A korra való utalás valamilyen módon a szépség hiányára való utalás is.

Tulajdonképpen minek vesződni? Minek vesződni azzal, hogy iskolába küldjék a serdülőket? Az agyukban úgy zsonganak a hormonok, hogy senki nem várhatja el tőlük, hogy megtanuljanak egy olyan bonyolult rendszert, mint a számításos eljárás, vagy a vegytan, nem is beszélve a francia nyelv vad szövevényéről.

A legtöbb lány neurotikus, kivált a serdülőkorban. Ilyenkor még mindegyik éretlen, segítségre szorul, különösen a szerelem terén. Még képtelenek kiválasztani a megfelelő partnert, s leginkább olyan alakokhoz vonzódnak, akik bajba sodorják őket. Úgy tűnik, korunkban igazán kevés az erős jellemű szülő, aki meg tudja óvni lányát az efféle veszélyektől. Ilyenkor aztán a lányok szenvednek, hisztériáznak. Rosszabb esetben meggondolatlanul férjhez mennek, aminek rövid időn belül válás a vége.

Minden kamasz és ifjú felnőtt bizonyosra veszi, hogy teljesen eltér a többiektől, ugyanis megakaliberekkel kiválóbb és magasabb rendű társainál. Ám a zöm idővel mégis a homogén masszába olvad, ráadásul önként és trillázva.

Az egyetemet végeredményben én is csak úgy tekintettem, mint néhány évi haladékot. Időt nyerni, mielőtt felnőtt leszek.

A mai világban az elhúzódó gyermekkor, melybe az amerikai életforma kényszeríti a fiataljait, gyakran senkiföldjének bizonyul, ahol a kamasz egyszerre érzi magát elvágva a gyermekkorától és a felnőttkortól is.

A kamaszok arrafelé keresik a szeretetet, ahol megtalálhatják.

Aki jó nevelésben részesült, mire húszéves lesz, ezer mérföldnyire kerül attól a természetességtől, amely nélkül a szerelem gyakran csak a legfárasztóbb kötelesség.

A kamasz énje ködös, alaktalan valami, akár egy felhő.

A kamaszkorhoz illik a sötétség. Kamaszkorban sötétben ismerkedünk az új világgal. Részegen, betépve, félájultan. Autók hátsó ülésén, játéksátrak alatt, tábortűz mellett a parton.

A fiatalság letelik, ó, igen. De a fiatalság bizonyos értelemben csakolyan, mintha állat volnál. Nem, nem annyira állat, inkább ilyen kis málenkij játék, amit az utcán árulnak, kicsi csolovek bádogból, belül egy rugóval, kívül egy felhúzóval, grrr grrr grrr felhúzzák, az meg igyol, jár, Ó testvéreim. De csak egyenes vonalban tud igyolni, és bang nekimegy a dolgoknak, bang bang, és nem tehet róla. Fiatalnak lenni annyi, hogy egy ilyen málenkij gép az ember.

A serdülőkornak át kell esnie a tisztaságszenvedély különböző válfajain.

Az ifjúkor nem szégyen, miként az öregség nem érdem.

Az ember ifjú korában arra törekszik, hogy minél pontosabb, határozottabb, tisztább világképe legyen. Érett fővel már azon munkálkodik, hogy megszabaduljon tőle.

Amikor az ember fiatal, még azt hiszi, az ifjúság örökké tart. Midőn világossá válik számára, hogy az bizony mulandó, már cseszettül késő észbe kapni! Most legyél ájultan, őrülten, halálosan szerelmes, még a hátadon is feromon csobogjon!