Kegyes dolog a természettől, hogy ad 12-13 évet arra, hogy az ember megszeresse a gyerekét, mielőtt még eléri a kamaszkort - és nagy találmány a logika, amelynek segítségével néha még ez alatt a nehéz időszak alatt is szót tud érteni vele.
Én igyekeztem megőrizni azt a lázat, izgalmat, amit az ifjúság fűt az olvasás alá. Ez a világ felfedezésének izgalma. Ha ezt a kíváncsiságot sikerül megőrizni, akkor megmarad valami az ifjúságból.
Ha az ember tud még vágyakozni, akkor talán fiatal.
A felnőttek világa villámgyorsan, könyörtelenül ront rá az emberre. Épp elég időd lesz szörnyülködni, ha felnősz.
Élvezzétek fiatalságotok erejét és szépségét! Avagy, úgyis mindegy. Nem fogjátok megérteni fiatalságotok erejét és szépségét, csak amikor már elmúlt. De higgyetek nekem, 20 év múlva vissza fogtok nézni a képeitekre, és rá fogtok jönni, hogy mennyi lehetőség állt előttetek és milyen csodásan néztetek ki. Nem vagytok olyan kövérek, mint hiszitek.
Csinálj baromságokat most, mert ha idősebb leszel, le fognak csukni érte.
A fiatalok azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak, és az öregek maradiak. Lehet, hogy így van, de az öregeknek ugyanúgy igazuk lehet az újmódi dolgokkal, mint a fiataloknak a maradisággal kapcsolatban.
Az élet minden borzalom ellenére gyönyörűséges, és minden gyönyörűség között a legszebb, legédesebb az ifjúság.
Ez a fiatalság ajándéka: ha az ember szorong, mindentől megszabadítja az alvás.
A gyerek ritkán gondol a jövőre. Ennek az ártatlanságnak köszönhetően tudunk úgy örülni, amire kevés felnőtt képes. Az a nap, amikor a jövőre kezdünk gondolni, egyúttal az a nap, amikor kilépünk a gyermekkorból.
A kamaszok valami jobb és színvonalasabb helyre szeretnének átruccanni, de ilyen hely sehol nincs a láthatáron.
A legrosszabb, amit a serdülőkkel megtehetünk, az, hogy magukra hagyjuk őket. Ezért van szükségünk gyermekünknek ebben a korszakában azokra a tényleg nagyszerű tanárokra, edzőkre, cserkészvezetőkre, ifjúsági munkásokra és sok más szervezet felnőtt tagjaira. Sok ilyen személy kell; legyen minden gyerek számára egy, aki különleges - és ez nagy kihívás!
A fiúk lelke túl nagy ahhoz, hogy beérjék a családdal, horizontjuk pedig tágabb, mint amilyet egy család nyújthat nekik. Tinédzseréveik közepe táján a srácok ki akarnak lépni oda, amit úgy hívnak, jövendő - de ehhez az kell, hogy létezzen is egy hely, ahová kiléphetnek, és létezzenek erős karok, amelyek támogatják őket.
Sok emberrel fogsz még találkozni, aki arra biztat, hogy nőj végre fel, és ne várj a csodára. Ügyet se vess rájuk! A világ igenis tele van csodával.
Miért van az, hogy a szüleim, akik olyan jóságosak, és annyira szeretnek, sehogy sem tudják felfogni, miben is élünk mindannyian? Sem a gondolataimat, sem az érzéseimet? Vagy velem is ugyanez lesz majd, és a gyerekeim rám is ilyen értetlenül néznek majd, és azt gondolják: az apánk olyan jóságos, és annyira szeret bennünket, de nincs miről beszélni vele? Bele van bonyolódva a saját unalmas, érdektelen világába. Nem, ilyen nem eshet meg velem.