A férfiak többsége férfitestben élő kisfiú.
A fiúkból akkor válhat jóravaló férfi, ha jóravaló férfiakat látnak.
Legtöbbször az, amit a férfiakban rossznak ítélünk, valójában ostobaságból ered, hiszen nem tudják, mit kellene tenni.
A legtöbb férfi csak úgy tesz, mintha férfi lenne, valójában legtöbbször színészkedik.
Csak a fiúk tartják magukban a könnyeket.
Csak a fiúk félnek sírni.
A férfiak halát adnak Istennek a könnyekért.
Gyakran gyors egymásutánban zúdulnak ránk a gondok. Akármilyen borzasztó érzés is ez, el kell hinniük, hogy ami egy férfi számára szörnyű hírnek tűnik, gyakran új kezdetet jelent, ha támogatást kap, és elég ideje van végiggondolni a dolgokat.
A férfiak akkor tanulnak és fejlődnek a legtöbbet, amikor valami baj történik, ilyenkor az álarc megreped, és felfedi magát a valódi férfi.
A kisgyermekkort, a gyermekkort, a kamaszkort és a férfikort mindig élesen el kellene választani egymástól: ilyenkor lenne szükség próbatételekre, hőstettekre, szertartásokra, történetekre, dalokra és ítéletekre.
Négy alapvető dolog van az életben, ezek közül az egyik a hozzáértő férfi.
A különlegesen szép férfiak gyakran szerények, kedvesek, nyájasak, előzékenyek. Nyilván nehezen találnak barátokat, legalábbis férfibarátokat. Állandó erőfeszítéseket kell tenniük, hogy mások legalább egy kicsit elfeledkezzenek a felsőbbrendűségükről.
A férfi férfi, a nő meg nő, ettől működnek a dolgok a világon.
Ha egy férfinek pompás agya van, nem olyan nővel akar beszélgetni, akinek ugyanolyan pompás agya van. Fárasztó volna. Szívesebben választ egy kedves csacskaságot, aki meg tudja nevettetni.
Minden igazán sikeres férfi hallgat az intuícióira. Ezt egy férfinak általában nehéz beismernie, mert az intuíció fel van címkézve női tulajdonságnak. Ha azonban a férfi meri használni, ennek segítségével lekörözheti a többi férfit.
Minden csajozás, amit csinálunk. Mindig csajozunk, ha nem is tudatosan, de ott van bennünk, hogy figyelünk és jeleket adunk le.
Szeretem a férfiakat, és látom, hogy legalább annyira szükségük van ránk, mint amennyire nekünk rájuk. Csak hosszú folyamat, hogy megtanuljuk tisztelni és értékelni egymást.