Tudod, a szerelem sötétben
termelődik, mint a melatonin.
Ez ahhoz kell, hogy aludni tudjunk.
Mármint a szerelem. Aztán ha végre
sikerül, biztos megint valami rémálom
jön majd, hogy már nem az enyém
vagy, hanem valaki másé: mint
aneszteziológusok álma.

A szerelmes ember a legönzőbb istenteremtése. Nem a párját szereti, hanem önmagát. Képes volna-e megérteni bármelyik szerelmes - aki szerelméért állítólag semmi áldozatot nem sokall -, hogy az imádott lény számára előnyösebb volna a vetélytársa? Vajon akad olyan, aki ezt felismerve félreáll? Ha a szerelem valóban a másik ember szeretete volna, azonos volna a lemondással.

A féltékenység a kapcsolat sója, de túl sok belőle hosszú távon elég strapás tud lenni.

Szerelmemet halkan ringatta lelkem,
S e lágy bölcsőben vad szörnyet neveltem!

Megalkuvás mindig belső bizonytalanságból, valójában önbizalomhiányból fakad. Mint ahogy a féltékenység is ugyanebben gyökerezik. Mert akkor vagy féltékeny, ha nem bízol abban, hogy te jó nő vagy.

Az asszonyi féltékenység igen erős démon, úgy mondják, még a halálban sem hagyja el a fehérnépet.

Ha jó nő szolgál fel, nincs férj a világon, aki a felesége szemében elfogadhatóan viselkedne.
- Tonikot szoktál inni, most miért gyömbért kértél? - kérdi az asszony a pincérnő távozása után.
- Gyömbért kívánok - feleli a férj.
- Aha, tudom én jól, hogy te mit kívánsz.
- Miért? Szerinted tonikot?

Akik bizonytalanok önmagukban, nem engedik el a párjukat, mert folyton attól rettegnek, hogy a szerető jobb lesz, vagy kitúrja őket.

Féltékenység... ez juttatja az embereket az ördög karmai közé... sőt ez maga az ördög!

A szerelem olyan, mint a gyöngyvirág: amíg virág, addig éltet, ha gyümölcs lesz belőle, akkor megöl. Pedig az a gyümölcs: a féltés.

Nagyon nehéz örülni a szerelmed boldogságának, ha azt valaki mással találta meg.

A féltékenység megöli a szeretetet. Ugyanis bizalmatlanságra utal. Márpedig bizalom nélkül nincs szeretet. Ha a párod sokat féltékenykedik, előbb vagy utóbb sem tisztelni, sem szeretni nem tudod.

Az egyháznak nincs igaza. A kétségbeesés nem a legszörnyűbb főbűn. A féltékenység az. Sokkal összetettebb.

Így megy ez: beleszeretsz egy lányba, csak azért, mert a puszta látványától remegni kezd a térded. Beleszeretsz, aztán reszketsz, nehogy lelépjen.

A valóban féltékenyek számára nincs sürgetőbb dolog, mint hogy azzal háljanak, akiről azt hiszik, hogy máris elárulta őket. Nyilván újra és ismételten meg akarnak győződni róla, hogy ez az ő drága kincsük még mindig az övék. Birtokukba akarják venni, ahogy mondani szokták. De meg azért is teszik, mert közvetlenül utána mindjárt kevésbé féltékenyek. Mert a testi féltékenység a képzelet következménye, de ítélet is magunk felett.