Még a saját hibájáért is kevés ember vállalja készséggel a felelősséget, nemhogy azért, amihez semmi köze.

A nagy emberek sohasem lelnek békét.

Túl gyorsan válunk felnőtté. Nemcsak mi, emberek, hanem minden élőlény. Elveszítjük a lehetőségét annak, hogy felelőtlenül viselkedhessünk, és ne legyen az élet valami rémisztő, csapásokkal teli útvesztő.

Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy egyszer csak hirtelen valami biológiai óra elkezd bennem ketyegni, és ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy szülő legyek. Úgy érzem, semmi sem hiányzik az életemből. Nincs bennem üresség, amit valaminek ki kellene töltenie. Itt vagy nekem te, itt van a munkám, és teljes mértékben visszautasítom azt a kényszert, hogy minden nőnek anyának kell lennie. Egyesek azok, mások pedig nem, és a legcsodálatosabb az, hogy mindenki eldöntheti, melyiket választja.

Ha valaki íróvá lesz, szerintem szent kötelezettséget vállal, hogy maximális sebességgel állítja elő a szépséget, a felvilágosultságot meg a vigaszt.

Azokat az ígéreteket, amelyeket magunknak teszünk, éppolyan komolyan kell vennünk, mint amelyeket a nekünk fontos személyeknek ígérünk.

Kétféle ember létezik: aki mindig mást okol, és aki mindig magát okolja.

A való élet nem olyan, mint egy film - a való világban a bosszúnak következményei vannak.

Néha azt kívánta, bár ne is élne. Bárcsak ne kellene folyton olyan döntéseket hoznia, amelyekkel másoknak fájdalmat okoz. Ezekben a percekben értette csak meg igazán Jézus Gecsemáné-kerti imáját: "Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár."

Nekem mint tudósnak, három és csak három feladatom van: először tudni, másodszor alkalmazni, harmadszor magyarázni. Ha mi többet értünk meg, ezt kihasználjuk arra, hogy több eszközt hozzunk létre, és megmagyarázzuk, hogy ezeknek az eszközöknek milyen a hatásuk, akkor mi, mint tudósok, a felelősségünknek eleget tettünk.

Nevezzétek ki a derék zeneszerzőt karmesterré vagy zeneigazgatóvá, a költőt udvari költővé, a festőt udvari arcképfestővé, a szobrászt udvari portréfaragóvá, s hamarosan nem lesz egyetlen haszontalan ábrándozó sem, csupa jól nevelt és szelíd erkölcsű, hasznos polgár él majd országotokban.

Akár elégedett, akár elégedetlen a jelenlegi helyzetével, egyvalamit tudnia kell: ez a helyzet az ön cselekedeteinek a következménye.

Mindenki maga ad számot a jövendőnek.

Ha majd vége lesz, arra fognak emlékezni, amit tettél, nem arra, amit meg akartál tenni.

A jövő mindig magán hordozza az árcéduláját.