Ha elég mélyre ásol bárkiben, egy rémült kisfiút vagy egy rémült kisleányt találsz, aki elő akar bújni. A különbség csak annyi, hogy milyen mélyre kell kaparnod értük - meg hogy mitől fél a legjobban a gyermek.

Minden hajón akad olyan matróz, aki zendülést gyanít.

A gyermekkori élményektől kezdve az önbizalmon át sok mindenen múlhat, kinek milyen a küzdési képessége, de szerintem az egyik első és talán legnehezebb lépés, hogy az ember egyáltalán felismerje a félelmeit. Csak akkor képes beleállni szituációkba, és nem a félelme miatt, hanem annak ellenére cselekedni.

Reggel, napvilágnál a legiszonyúbb félelmek is összezsugorodnak, szétfoszlanak.

Amikor egy számunkra fontos ember nincs biztonságban, akkor azt hisszük, hogy rajtunk kívül senki sem tudja megvédeni, megóvni a bajtól. És ha úgy alakul, hogy mégsem mi vagyunk azok, akire rábízzák a számunkra kedves ember védelmét, és tudjuk, hogy őt veszély fenyegeti, mi pedig kénytelenek vagyunk távol lenni tőle, na, itt kezdődik az a szörnyű szenvedés, amelynek elviselésére nem mindenki képes. Minden percben, minden másodpercben szörnyűbbnél szörnyűbb képek jelennek meg a képzeletünkben, majd beleőrülünk a bizonytalanságba, mert nincs lehetőségünk arra, hogy most rögtön, azonnal megtudjuk, minden rendben van-e, nem kell-e segíteni.

A félelem vadász. Akkor csap le ránk, amikor nincs fegyverünk ellene, és amikor a legkevésbé számítunk rá.

A félelem jó és szükséges dolog a túléléshez, a szorongás viszont nem más, mint a félelem megszorozva a fantáziával. Pusztító, mert van egy megfoghatatlan eleme, és ez a képzelet. A szorongás a jövőben játszódik, a félelem beleránt a jelenbe.

A félelem hangja ezt mondja: "Rakj tüzet a kandallóban, és maradj ott a melegénél." A hit hangja azonban azt mondja: "Lobbantsd lángra a szívedet, és indulj megvalósítani terveidet!"

A legnagyobb hiba, amit elkövethetsz, ha félsz hibát elkövetni.

A félelem valamitől mindig rosszabb, mint maga az a bizonyos dolog.

Minél inkább a félelemre figyelünk, annál több félelmet élünk meg!

A védtelennel szembeni agressziót saját belső bizonytalansága, félelme táplálja.

Ki mondja, hogy az aggodalom nem használ? A legtöbb dolog, ami miatt aggódom, sohasem történik meg!

Az ismeretlen mindig félelmetes, mégis valódi izgalmakat rejt: mennyit érünk, milyen erősek vagyunk, tudunk-e tanulni egy sorsleckéből, képesek vagyunk-e alkalmazkodni, ha a végzet rendező keze kiszakít a megszokott környezetből, amelyre egyébként oly sokat panaszkodunk?

A félelem haszontalan, a félelem megöl.