Nincs remény félelem nélkül, és nincs félelem remény nélkül.
Amíg él az ember, mindig vár rá valami, s még ha rossz is az a valami, és az ember tudja, hogy rossz, akkor is, mit tehet ellene? Az életet nem lehet csak úgy egyszerűen abbahagyni.
A félelem az igazi gyökere minden élőlény minden bajának és boldogtalanságának.
Nem akarok ott élni, ahol bármi előfordulhat.
Ha elég sokáig bámulok az éjszakába, szembe tudok szállni a félelemmel. Nem érinthet meg többé.
Az ember nem élheti úgy le az életét, hogy örökösen mások érzései miatt aggódik.
Nem az az igazi rettenet, ha az ember fél, hanem az, ha nincs is más választása.
Egészen más minőségű döntéseket hozunk akkor, ha a félelmeink motiválnak, mint amikor a sikerélmények. Mindkét esetben mást és mást engedünk meg magunknak.
Nem merek most tükörbe nézni, mert félek, hogy annak látnám magam, aki per pillanat vagyok.
Ha egy gyenge ember igazán megijed, akkor teljesen eszét veszti a rettegéstől, és többé már nem is tudja, hogy mit csinál.
Sok állat képes felidézni, mi veszélyes és mi nem, de az állatok ilyesmi miatt nem aggódnak. Az egér nyilván emlékszik arra, hogy a macska halálos veszélyt jelent számára, és ha találkozik vele, eliszkol. De nem aggódik emiatt, nem hánykolódik egész éjszaka azon rágódva, hogy ez akár másnap is előfordulhat, hanem egyszerűen elpucol. Az egér jól csinálja. Mi nem.
A bátortalanság állandó állapot, a megrettenés pedig múlékony, ezért a legbátrabb is megrettenhet.
Sokszor azért félünk valamit elengedni, mert aztán nem lesz miben kapaszkodnunk.
Ha már a seggedet harapdálják a krokodilok, könnyen elfelejted, hogy tulajdonképpen a mocsarat jöttél lecsapolni.
Az örök éberség a szabadság ára.