Becsüljük meg az értékes gondolatokat, ha azok szokatlanul eredetiek is.

Senkit ne utasítsunk vissza csak azért, mert különbözik tőlünk, hiszen így jó eséllyel elszalasztunk valakit, aki egyik legjobb barátunkká is válhatna.

A rettegő, elfojtó társadalom betegnek bélyegez mindenkit, aki más.

A veszteség elfogadásával tisztázzuk, mely értékek fontosak számunkra, és mi életünk célja.

A beletörődés nem azt jelenti, hogy elfogadtad a megváltoztathatatlant, csak azt, hogy megtanultál együtt élni vele.

Semmi sem gördít nagyobb akadályt a másokhoz fűződő jó viszonyod útjába, mint az, ha önmagaddal sem tudsz megbékélni.

Ha szeretsz valakit, mindenestül elfogadod, az összes kötöttségével és kötelezettségével együtt. Elfogadod a történetét, a múltját és a jelenét. Elfogadsz mindent, vagy nem fogadsz el semmit.

Könnyű elfogadni a sorsot, ha neked
kedvez. Amikor nem, akkor nevezd
igazságtalanságnak, árulásnak vagy
egyszerűen szerencsétlenségnek.

Többé már nem fogadom el azokat a dolgokat, amelyeket nem tudok megváltoztatni. Inkább megváltoztatom a dolgokat, amelyeket nem tudok elfogadni.

Az embernek fel kell készülnie arra, hogy rossz dolgok is történnek vele. Az élet sokkal egyszerűbb, ha elfogadjuk ezt.

Ha tiltakoznak, ha azt hiszik, hogy a halál valami szörnyű dolog, akkor egy árva szót sem értettek meg mindabból, amit mondtam.

Tudd, hogy az életben minden érted történik, és nem pedig ellened!

Hiábavaló és keserves dolog olyasmivel foglalkozni, amit mi nem csinálhatunk.

Alkalmazkodni és csiszolódni lehet és kell is a másik igényeihez, elvárásaihoz, de csakis egy bizonyos szintig. Addig, amíg nem érzem szarul magam.

Nagyon irgalmas univerzumban élünk. A Nap mindenkire süt, akármilyen rossz ember, akármilyen őrült is. A Nap nem válogat, mindenkire süt, nem kell semmit sem csinálni érte. Még a semmittevőkre is süt. Még azokra is, akik nem "érdemlik meg". Hát nem gyönyörű?