Az élet minden pillanata tanít, és az egyetlen titok: elfogadni azt, hogy csak mindennapjainkban lehetünk olyan bölcsek, mint Salamon, és olyan hatalmasok, mint Nagy Sándor!

Minden emberi lény számára létszükséglet az önmagával való elégedettség.

Ádám és Éva utóda vagy. Márpedig ez akkora tisztesség, amitől még a legszegényebb koldus is emelt fővel járhat, és akkora szégyen, amitől még a legnagyobb császárnak is meggörbed a háta. Légy hát elégedett.

Vannak pillanatok, amikor legjobb, ha az ember megelégszik azzal, amije van, nehogy mindent elveszítsen.

Senkit sem ismerhetünk meg teljesen. Ezért a legfélelmetesebb elfogadni valakit, hittel és bizalommal, és reménykedni, hogy ő is így fogad el minket.

Amikor elfogadod azt, ami van, minden pillanat a legjobb. Ez a megvilágosodás.

Fogadd el a valóságot, fogadd el, hogy nem tudhatsz semmit sem biztosan. Bizonytalanság van. Csak a bizonytalanság biztos.

Alázattal kell megállnunk a másik ember egyénisége, személyisége előtt, és el kell tudnunk fogadni azt, hogy az sok tekintetben "más" mint mi.

Az ember megtanul ott viszketni, ahol vakarózni tud.

Ha az élet egy citromot nyújt feléd, akkor mondd azt: "Ó, igen. Imádom a citromot!"

Fel kell készülnöd arra, hogy nem mindenki álmodja a te álmaidat.

Mit gondolsz, mi a helyesebb, ha embertársaid egyéniségében a hibákat, ütközőpontokat keresed, vagy az, miképpen tudod megérteni őket, s amennyire jellemük befogadja, megpróbálsz összehangolódni velük a saját törvényeik szerint?

Istenem, adj nekem türelmet,
Hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni,
Bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok,
És bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni.

Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó, mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok. Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron.

Sokkal okosabb, ha az ember türelmesen elviseli azt, ami csak neki fáj, mintha elhamarkodottan olyasmit tesz, aminek káros következményeit mások is megsínylik.