A múlton már nem tudunk változtatni, pozitívan kell a jövőhöz hozzáállni, mert azon még alakíthatunk.

A tolerancia fogalmának meg se kellett volna születnie. Ha jó szándékkal és kíváncsisággal fordulsz a másik felé, ami szerintem az élet alapja, akkor nincs külön arra szükség, hogy toleráld.

A tisztelet nem alárendelés. Ha maga a teremtő Isten tisztel bennünket, mint szabad akarattal rendelkező lényeket, akkor ennyit nektek se legyen kínos megtenni.

Értelmetlen megváltoztatni azt, amit nem tudunk.

A világ legnehezebb dolga önmagunkat elfogadni.

Nem mi választjuk meg, hogy ki kerül mellénk, hanem a világmindenség. A világmindenség dönt, és a döntés alapján valaki él és valaki meghal. Ez egy kemény törvény, de puszta szükségszerűségből minden létező behódol neki.

Aki kilóg a sorból, azt a közösségnek nem még jobban ki kell löknie, hanem igazán akkor kell összezárnia.

Amit nem értenek meg ma, majd megértik holnap.

Az élet életveszélyes és mindig halálos kimenetelű. Bele kell törődnünk, és ezzel együtt élvezzük az életet, az arcunkra írt valamennyi történetével.

Ahhoz, hogy el tudj engedni dolgokat, meg kell értened, mit miért éreztél, és miért nincs többé szükséged azokra az érzésekre.

Csináld és fogadd el a végén, amire méltó vagy. Ha olimpiai bajnoki címre vagy méltó, azt fogadd el, ha arra, hogy elveszíts mindent, akkor meg azt.

Ha az ember elgondolkodik valamin, ha fontolóra veszi, mit tehet, és töpreng rajta, az gyakran az első lépés az elfogadás felé.

A legtöbb ember számára könnyű az alkalmazkodás: vagy azért, mert egyénisége nagyjából megfelel a társadalmi követelményeknek, vagy azért, mert nincs egyénisége.

Hihetetlen, hogy milyen nehéz elfogadnunk nyomorúságos helyzetünket. Minden helyzetben az a túlélés kulcsa, hogy rájössz: benne vagy.

Aki nem tud a saját tetteivel együtt élni, az mások tetteivel sem fog tudni.