Köszönöm, hogy engedted, hogy önmagam legyek. Úgy kezeltél, amilyen vagyok, és nem amilyennek elképzeltél vagy akartál volna, hogy legyek.
Ki eget s földet megteremte,
Tőle jön jó és balszerencse:
Fogadd a jót hálálkodással,
A balszerencsét megadással.
Aki nem él meg nagy mélységeket, illetve magasságokat, az sok esetben előítéletes lesz. Azt kell hogy mondjam, látszik, hogy az emberek az élet megúszásával egyre radikálisabbak lesznek.
Ha igazán megismerjük, a legtöbb ember rendes.
Ha az előítéletek egyszer kialakulnak, visszacsinálni szinte lehetetlen.
Nincsenek szörnyű emberek. Csak emberek vannak.
A gyerekek agya már születésükkor különböző. Ebben több tényező kölcsönhatása játszik szerepet: a genetikai háttéré, az anyaméhben a fejlődő agyat érő környezeti hatásoké, az agyterületek lokális önszerveződéséé - és a véletlené, amelynek ebben a fázisban komoly szerep jut. Ez egyben azt is jelenti, hogy minden embernek más tehetségek és korlátok jutnak, és hogy minden ember másképp viselkedik, másképp reagál a külvilág felől érkező ingerekre, és más körülmények között érzi jól magát. Ez is része az egyének közötti hatalmas különbségeknek, amelyek az evolúció során mindig megvoltak, és meg is lesznek, úgyhogy a legjobb, ha mindenki megtanulja tisztelni az emberek közti eltéréseket.
A Természet szereti a változatosságot. A Társadalom sajnos kevésbé.
Nincs a természetben két egymáshoz tökéletesen hasonló falevél, s így bizonyosan két ember sem lehet teljesen egyenlő. Mégis felébred azért a növény szendergő ékessége téli álmából, zöldell a tavaszi lágy szellőkben, örvendezik a harmatnak, s mohón szívja be a nyári eső cseppjeit, összezsugorodik az ősz hidegétől, s végül szárazon hull a földre. Bár olyannyira különböző alakban, a természet mégis csak egyetlen törvényét követi. S ehhez hasonlóan mi, emberek is, bolygónk benépesülése óta a fehértől a szerecsenig, s ettől az albínóig, annyi milliárdan mind különbözők vagyunk, s bár különbözünk, mégis egyetlen törvény hatalma alatt állunk. Mindegyikünk egyféle módon születik, a kín mindegyikünknek fáj, a szív - egyikünkben csakúgy, mint másikunkban -, néha tágul, és örömet érez, néha szorong és szenved, a fej csakúgy az egyikben, miként a másikban a lélek valódi székhelye, s a halál mindegyikünk vágyainak, reményeinek, munkásságának határt szab.
Engedd meg a párodnak, hogy önmaga legyen. És engedd meg magadnak is.
A tökéletességhez az ér a legközelebb, aki belátja a saját korlátait.
Ha az ember beengedi az idegent, a másságot, ha annyira nyitott, mint azok a kedves emberek, akik rendre barátjuknak, néha testvérüknek fogadják a harmadik és negyedik világban, az átéltek visszavonhatatlanul módosítják a lelket.
A hozzáállás fontosabb, mint a tény, ugyanis azon tudsz változtatni. Élj meg hát minden pillanatot! A jókat élvezd, a rosszakról pedig tudd, hogy elmúlik.
Amin tudsz változtass, amin nem, azt fogadd el.
A tolerancia tulajdonképpen csak múló érzület lehet: elismeréshez kell vezetnie. Megtűrni annyit jelent, mint megsérteni.
Akkor igaz a szerelem, ha a leggyengébb pillanatában is elfogadjuk a társunkat. Csak ez lehet a boldogság forrása.