Minden bolond tud kritizálni és panaszkodni, és a legtöbbjük meg is teszi. Ahhoz viszont jellem és önfegyelem kell, hogy megértők és megbocsátók tudjunk lenni.

Ne akarj mindenkit a saját képedre formálni!

Egyszerűséggel fogadj mindent, ami megtörténik veled.

Mindent meg lehet szeretni, ha muszáj.

Ha a címke alapján ítélsz, elveszíted a lényeget - név a borosüvegen lévő vignetta is, de ki az az ostoba, aki a papírt issza?

Az életünk körülményeit nem mindig irányíthatjuk, de azt igen, hogy mihez kezdünk velük.

A bitófán is csak addig nehéz lógni, míg az ember meg nem szokja.

Kár, hogy az emberek nem olyanok, mint az állatok. Az állatok sosem akarnak megváltoztatni senkit. Velünk akarnak lenni, és kész. Nem szabnak feltételeket a barátságnak, hanem úgy szeretnek minket, ahogy vagyunk. Meghallgatják a panaszainkat, megvigasztalnak, ha bánt valami, és csak egy kis kedvességet kérnek cserébe.

A világ nem tökéletes, és amikor rá vagyunk utalva mások jóindulatára, akkor nem mindig vagyunk abban a helyzetben, hogy panaszkodhassunk.

Az elfogadás nem azonos azzal, hogy mindent eltűrünk, hanem mélyreható megértése annak, hogy szülőként nincs szükség sem gyermeked, sem saját érzelmeid, gondolataid, cselekedeteid véleményezésére.

Még az egész életen át tartó feltétel nélküli szeretetnek is vannak hullámhegyei és -völgyei. Az elfogadás gyakorlása véget nem érő lehetőségek tárházát adja, hogy kitárd a szíved és örömmel fogadj mindent, ami érkezik.

Abban a pillanatban, hogy csapongó elmédet vissza tudod fogni, és az érzékeidet ítélkezés nélkül tudod használni, a világot egészen máshogy fogod látni.

Minél többet észlelsz abból a világból, amit az ítélkezés nem homályosít el, annál többet fogsz látni.

Aminek nem kell megtörténni, az nem történik meg, aminek pedig meg kell történnie, az megtörténik. Ezért ne veszítsd el a nyugalmadat.

A megszokás helyettesíti a hitet, és a kényelemszeretet az őszinteséget.