Sajnos másoknak mi is csak "mások" vagyunk.

Az ember áldozatkész teremtmény,
s a szenvedőnek lelkesen kinál
oly szolgálatot, mely bajának enyhitésére
szembeszökően nem alkalmas.
S mig nagylelkü szavakat szór eléd,
elháritásra felkészülten arcodról
hálás köszöneted lesi, - nem, nem rólad
van szó hiu szenvedő! Az emberek
saját jóságukat ünneplik bajodban
s mig körülkóstolják bánatodat,
megrendülnek a szivükben lakozó
részvét nagyszerüségén.

A nyomasztó érzésekkel való foglalkozás gyakran nem azt jelenti, hogy megoldjuk őket, együtt sírunk, vagy azt keressük, ki a hibás, hanem egyszerűen csak odafigyelünk a másikra. És ez a figyelem egyenlő a szeretet kifejezésével.

Igazán fantasztikus, hogy meghallgatod a másikat, és támogatod, ha bajba kerül, de mi van akkor, ha a másiknak nem támogatásra van szüksége? Mi van akkor, ha ölelő karokra van szüksége, vagy valami ilyesmire?

Együtt érzek veled. Tudom, min mész keresztül. Nem muszáj bizonyos érzéseket átélned csak azért, hogy engem boldoggá tégy. Segíteni fogok neked, hogy túljuss a dolgon. Nem kell attól félned, hogy elűzöl magad mellől. Nem várom tőled, hogy tökéletes légy. Nem okozol nekem csalódást.

Mindig figyelembe kell vennünk, hogy nem tudhatjuk, mi van a másik ember szívében, de ahhoz, hogy élni tudjunk, találgatnunk kell.

Nem lehet értelmes, aki nem ért meg mást.

A nyomorúság mindig társat keres, akárcsak a barátai.

Azokat, akik sajnálják magukat, nem lehet sajnálni.

Az igazi nagysághoz hatalmas képzelőerőre van szükség, hogy beleéljük magunkat mások helyzetébe, és sajátunkként tudjuk megélni fájdalmukat és örömüket.

Az empátia nem azonos a szimpátiával: részvét, együttérzés helyett inkább beleérző képességet takar.

Minden emberben ott lapul egy alapvető ösztön, hogy segítsen a másikon. Lehet, hogy néha nem így tűnik, de attól még igaz. Ha egy hegymászó eltűnik, az emberek keresést szerveznek. Ha egy földrengés romba dönt egy várost, az emberek a világ minden részéről vészhelyzeti ellátmányt küldenek. Ez annyira alapvető emberi, hogy kivétel nélkül megtalálható minden kultúrában.

Végighallgatni egy másik emberi lény módszeres megtörését az egyik legbiztosabb módja annak, hogy magunk is megtörjünk.

Úgy vettem észre, hogy az egyik legértékesebb jótétemény, amit ember embertársának adhat, ha meghallgatja. Nem mindegy, miként. Együttérzéssel kell figyelni az elbeszélőre, mert aki vall, nem a partner életbölcsességeire és tanácsaira kíváncsi, hanem meg akar könnyebbülni. Így hallgatni: művészet.

Ha nem engeded meg magadnak, hogy érzéseid legyenek, több hely jut annak, hogy másokét érezd. Ez az egyik hátránya annak, ha csendesen éldegél az ember a saját kis világában.