A kimondott szavaknak ereje van: a megosztott bánat félbánat, a megosztott öröm dupla öröm. Az onkológián inkább tripla.

Küzdeni kell az ellen, hogy a beteget csupán egy beteg mellnek, májnak vagy vesének nézzék, s nem elsősorban gondolkodó embernek, aki tud és akar dönteni a sorsáról. Ha valamit elhallgatnak előlem, akkor nem adják meg az esélyt arra, hogy jól döntsek. A döntés persze nemcsak lehetőség, hanem felelősség is, de ezt senki sem háríthatja át másra.

Ne misztifikáljuk a rákot! Bár még mindig sokan megrettennek a szó hallatán, de ez ma már nem a halálos ítélet szinonimája. Nem tagadható, hogy sokan meghalnak miatta, de egyre többen nem halnak meg, hanem meggyógyulnak. Aki pedig kap egy daganatos diagnózist, annak az ijedtség után vagy a fizikai és lelki hullámvölgyeket leszámítva nem azzal telik minden perce, hogy ezzel foglalkozzon. Attól még, hogy rákos vagyok, még élnem kell, dolgoznom kell, be kell vásárolni. Lehet, hogy sírok, de nevetek is: sokszor épp a humor, akár a morbid humor az, ami segít elviselhetővé tenni a terheket. A rák nem ír felül mindent.

Egy fenyegető diagnózis lemezteleníti a dolgokat, s mindent kíméletlenül őszintébbé tesz, miatta muszáj szembenézni korábban félresöpört, elhallgatott, elhanyagolt problémákkal, konfliktusokkal.

Bármit tesz az ember, az vagy rákot okoz, vagy meggátolja a rákot. Elviekben, ha elég alapos vizsgálatba kezdenénk, akkor megállapíthatnánk, hogy mi a válasz. De ezek a hatások rendszerint olyan csekélyek, hogy nyugodtan elhanyagolhatjuk őket. Attól, hogy észlelhetők, még nem biztos, hogy számítanak.

Gyógyítani nem lehet kotty bele szilvalé módjára. Csak úgy, ha őszinték vagyunk egymáshoz.

A betegség repülővel jön és gyalog távozik.

A betegség, sajnos, a legtöbb betegnek, gyereknek és felnőttnek egyaránt, nemcsak fizikai mozgásterét, hanem akaratát is korlátozza.

A neurológusok, talán sokkal inkább, mint más specialisták, megannyi tragikus esettel találkoznak - gyógyíthatatlan, könyörtelen, gyötrelmes betegségekben szenvedő emberekkel. Hogy az orvos ne azonosuljon túlságosan a páciensével, az együttérzés, szimpátia és bajtársiasság mellett szükség van egyfajta távolságtartásra is.

Az ember a tőle telhető módon vigyáz magára - amennyire tudja, védi magát, és ehhez joga van.

Ha kicsit hízol, akkor úgy tűnik, hogy ez még visszafordítható. A klasszikus: "Ezt ma még megeszem, holnaptól meg majd összekapom magam." Sokáig toljuk ki annak a határát, hogy mekkora súlyig visszafordítható a hízás. Elég rugalmas ez a határ."15 kiló, az mi? Elmegyek jövő héten párszor futni, kihagyok pár vacsorát, aztán el is van intézve a dolog." Ilyenekkel jól el is van bagatellizálva a dolog.

Aki fogyókúrázik, az nem egyszerűen a súlyát csökkenti, hanem átáll egy egészségesebb életmódra.

Öt év, évi majdnem tíz kiló. Mindig benne van az emberben: "Á, innen még vissza tudom hozni." Ez a lazaság abból fakad, hogy elvileg már ismerem a módját, tudom, mit kell csinálni, ha le akarok fogyni. Aztán a farkaséhséggel már nem tudunk mit kezdeni. Éhesek vagyunk és enni akarunk, és abban a pillanatban meggyőzzük magunkat arról, hogy enni nem bűn. És ezek a kis elvesztett csaták megpecsételik az egész háború sorsát.

A fogyókúra újrakezdését folyamatosan halogatja az ember. Van egy olyan fázis, hogy ezt még le lehet farigcsálni. Aztán jönnek a különböző fázisok, mint a gyásznál. "Egy kicsit most elengedtem, de ennyi nekem még jár." Aztán látod, hogy ismét feljött pár kiló. Végül van egy holtpont, amikor már kvázi majdnem hogy megbékélsz ezzel. Hogy ez van. Valószínűleg az Úr, a világ úgy akarta, hogy én dagadt legyek. És nem fogok szenvedni egész életemben. És akkor visszajön a többi is.

A súly leadása, megtartása olyan, mint a hazugság meg az igazság. Egy okos ember mondta. Ha igazat mondtál, akkor arra nem kell emlékezned. Csak a hazug ember kontrollálja, hogy mit mondott. Mit mondhattam ekkor ennek meg annak? Kicsit erre hasonlít ez. Az őszintén evő leveszi a polcról, ami megtetszik neki, és megeszi. A hazug evőnek, a fogyókúrázónak meg egyszerűen mindig le kell futtatnia a szoftvert, hogy mit ehet és mit nem ehet meg. Ez folyamatos harc.