Nyílik az ajtó, nem jön be rajta senki,
A rossz emlékeket a legnehezebb elfeledni.
Amikor egymás után jönnek csak a gondok,
És azért imádkozol, hogy legyél már végre boldog.
Volt, amikor romba döntöttek a hibák.
De tudtam nagyon jól, hogy egyszer enyém lesz a világ.
Ahányszor ellöktek, én annyiszor felálltam.
Tettem azért, hogy jobb legyen, nem a csodákra vártam.
Átléptek rajtam, de itt vagyok,
A sorsomat írják a csillagok,
Tudom milyen érzés a padlón, de soha ne add fel,
Mert eshet az eső a szemembe,
Fúj a szél nagyon messzire,
Én a nulláról is felállok, bármerre mennem kell.
Emlékszem a nyárra, mikor először láttalak én,
Egyből tudtam, hogy a tied vagyok, te pedig az enyém,
Nem szóltál semmit, mégis mindent elmondtál,
A csillagos ég alatt a padon egy királylány voltál.
Mintha száz éve ismernélek, mégis azt se tudom, ki vagy,
Amikor rád gondolok, csak a jó ugrik be, és semmilyen hiba,
Én emlékszem, hogy miket mondtál, minden szavadat elhittem,
Nekem te voltál, te vagy, te maradsz mindig a legdrágább kincsem.
Csak egy életed van, ezért éljél,
bármilyen nehéz az akadály, ne féljél.
Törjél előre, tegyél fel mindent,
mutasd meg, hogy egy oroszlán lakozik itt bent.
Mindegy, merre visz már az út, mindegy, merre visz el a szél,
Nem számít már az, ami elmúlt, nem számít már, hogy mit tettél,
Ne érdekeljen senki más, ne érdekeljen, ki mit csinál,
Ha kitartó vagy, tudni fogod már, hogy te vagy az, aki jó úton jár.