Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.
Soha ne engedd meg senkinek, hogy visszahúzzon,
Mindig egyenesen előre haladj az úton,
Ha visszanézel, mosolyogni fogsz az egészen,
És azon kapod magad, hogy az álmaidat elérted.
Sok az olyan ember, ki mosolyog a szemedbe,
A hátad mögött meg a föld alá eltemetne.
Sok embernek azért annyira nagy a szája,
Mert nem tudja feldolgozni azt, hogy jobb vagy nála.