Olyan sok nővel csókolóztam életemben, hogy most már behunyt szemmel is megy.

Az első csók a szerelem legnagyobb élménye; nem a testi érintés gyönyöre révén, hanem mert némán, botorkáló szavak nélkül nyitja meg a jövendő távlatát.

Egy csók! S ettől félni kell?
Eskű, amit közelről súgok el.
Szoros ígéret. Rózsás pont az i-n,
Amit szerelmünk írogat. Kicsiny,
Kedves titok, amit a fül helyett
A szájnak gyón alázatos fejed.
Egy percbe zárt öröklét, mely csodás
Halk hangot ád, mint méhe-zummogás.
Szent áldozás, mely rózsaízű. Hő
Szívünk illatja, szánkon lebegő.
S míg két tüzes csók egymásnak felelget:
Az ajkak szélén ízleljük a lelket!

A szó hazugság, a beszéd álom, de a csók élő lény.

Futottam, félaléltra váltan,
Amíg a csókot megtaláltam,

Tudtam, hogy meg fogom csókolni, és tudtam, hogy meg fogom bánni. Ám abban a pillanatban az utóbbi egyszerűen nem érdekelt.

Egy csók! s a szív minden érzeménye
Vallomást tesz... a leány megért.
A mienk ő. Új világot látunk,
És előttünk új, szebb pályatért.

Nem ez volt az első csókunk, de ez vált a kedvencemmé, mivel pont akkor történt, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, és jelezte az életem egyik legcsodálatosabb momentumát.

Az a fajta csók volt, amire az ember egész életében emlékszik. Az érintés olyan hatással volt rá, hogy minden - a hozzápréselődő test, az ajkát simogató meleg száj, az erő és az irányítás - egy pillanat alatt az emlékezetébe vésődött.

A csókok azért vannak, hogy vágyat ébresszenek bennünk.

A csók... az fél elájulás.
Az egy kis megbolondulás.

A csók szikra, amely lángra lobbantja a tüzet.

A veszedelmes csók ott kezdődik, ha a szájban rejtőző nyelvek is beleavatkoznának az ajkak dolgába.

Hát lehet nemesebb viszontorlás, mint csókkal bosszulni meg a pofont?

Egy férfinak nincs ínyére, ha a lány régi udvarlókat emleget, van úgy, hogy belemérgez a csókba a múlt, az embernek arra kell gondolni, és milyen józanító ez, hogy vajon a másik ugyanígy csókolta-e, és ugyanilyen fátyolos volt-e a nézése, ha a másik szemébe nézett a csók után?