Bárki is mondta, hogy "vigyázz, mit kívánsz, mert teljesül", az hazudott.

Nem kellenek a megálmodott álmok,
Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,
Röpülj, hajóm,
Nem kellenek a megálmodott álmok.

Az ember járkál, olyanok között, akiket jól ismer, az arcukba néz - és az arcok egyszer csak megváltoznak - már nem ismerős néz rád - hanem idegen - kegyetlen idegen.

Egy álmot évekig kovácsolhatsz, hogy aztán egy pillanat alatt szilánkokra törjön.

A felnőttek az igazi ellenség, és nem a többi hadtest. Nem mondják el nekünk az igazat.

Élhettem volna gyönyörűen,
de most a házak énbennem épülnek
és dübörögve énbennem dőlnek össze.
Valaminek az eszköze vagyok,
mindig magamon érzek egy égő, nagy szemet,
s hányódom erre-arra, pedig
élhettem volna gyönyörűen.

A jól sikerült, csonka esték éppúgy hazavágják az éjszakát, mint a rosszak, de teljesek.

A legegyszerűbb emberek is jogot formálnak arra, hogy saját hibáikat követhessék el.

Vannak dolgok, amelyek csalódást okoznak, ha jobban megismerjük őket. A reklámban látott csokis ostyát nem dirndlibe öltözött háziasszonyok sütik szeretettel, hanem neonfényben úszó, folyamatos munkarendben működő gyárépületekben készül. A suli egyáltalán nem olyan vicces, mint amilyennek első napon tűnt. Az életnek nevezett színpad falai mögött egyikünk sem hord sminket. Sok olyan dolog van itt, ami távolról lényegesen jobban néz ki, mint közelről.

Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.

Megcsaltak, hazudtak nekem, elhanyagoltak, becserkésztek, kihasználtak, bántalmaztak, és kitettek minden elképzelhető fájdalmas helyzetnek. A megkeseredettség helyett mégis erősebbé és bölcsebbé váltam minden egyes tapasztalatszerzéssel.

Én megpróbáltam - hangzik egy hatalmas hazugság,
utána, mint a himnuszt, vigyázzban ismételjük.
Én megpróbáltalak betakarni, amíg aludtál,
de kiderült, hogy csak filmekben működik.

A barátság is csak véges dolog, úgy látszik, aminek az élet törvénye szab határt.

Mi értelme beszélgetni, ha már nem lehet megbízni a szavakban?

Amikor azt hisszük, vége az életünknek, akkor jövünk rá, hogy amiért végig küzdöttünk, tulajdonképpen mit sem ér.