Nézzél már bele őszintén és mélyen minden kamrád és pitvarod minden ótvar kicsi sarkába alaposan: ugye, hogy nem tudsz minden eshetőségre előre felkészülni. Eshetőség alatt itt és most értek én mindent: életet, halált, hirtelent, régóta vártat, szeretetek kiábrándulást, szagokat, ízeket, otthagyást és idejövést, apát és anyát, fiút és szentjeiket, mindazok fonákjait és nemszeretemjeit, szóval mondom: mindent. Szóval mondom: nem tudsz felkészülni.
Az a baj azzal, ha az ember mindig mindent megkap, amire csak vágyik, hogy nem lesz felkészülve a csalódásra, amikor eljön.
Ha kopogtatsz egy ajtón, és elutasítanak, az a dolgod, hogy lerázd a port a sarudról és továbbmenj; ne is próbáld rugdosni azt az ajtót. Te megtetted a kötelességed.
Egy zaklató éppúgy összekovácsolhat egy családot, ahogyan szét is zülleszthet.
Sok időm ráment
az életemre látod
mégse sikerül.
Ennyi csalódás után nem tud már több hitet vinni a meginduló barátságba, kihunyt benne a temperamentum, úrrá lett rajta a sötéten látás. Kifosztották. Lassankint loptak ki belőle mosolyt, humort, életörömet, bizalmat.
A saját agyam számomra a legkiszámíthatatlanabb gépezet - mindig búg a motorja, lebeg a magasban, aztán felbőgve lezuhan, és bevágódik a sárba.
A gyermeki reményeket a felnőttek nem tudják elképzelni. A két karjukban hordják törékeny álmaikat, várva, hogy a világ elgáncsolja őket.
A hibáknak megvan az a sajátosságuk, hogy időtlenek és mindig újratermelődnek.
Nem olyannak látod az embereket, amilyenek, hanem amilyeneknek látni akarod őket. Ebből sok csalódásod lehet még.
Az ember csak azt bánthatja meg igazán, aki a legközelebb áll hozzá.
Nem könnyű túlélni, ha valakit megfosztanak az álmaitól.
Időnként zsákutcába kell menni, hogy megtaláld a helyes utat.
A vágyat devalválja az idő
s én mindig későn kaptam mire vágytam.
A meddőségben az a rossz, hogy nem lehet menekülni tőle.