Szerencsésnek mondhatják magukat, ha tudják, hogy mit akarnak kezdeni az életükkel. Hihetetlen mákjuk van, ha még karriert is tudnak építeni belőle.

Két tragédia van az életben: ha az ember nem éri el, amire legjobban vágyik, és ha eléri.

Ha az embernek nincs, amit várjon, akár halott is lehet.

Amikor az ember leírja a céljait, a célok egyszeriben kikristályosodnak, és megfoghatókká válnak. Létrehozol valamit, amit bármikor a kezedbe foghatsz és olvasgathatsz. Ha nem írod le céljaidat, akkor a célok csupán kívánságként, vágyálomként élnek benned. Nincs bennük energia.

Sose nézz hátra, nehogy utolérjen valaki.

Mindig valami jobbat keresünk, így elszalasztjuk életünk nagy lehetőségét.

Hagytam, hogy az út vezessen, egyszer sem álltam meg, mivel a dolgok olyankor érnek utol minket, amikor megtorpanunk.

A lehetőség néha bekopogtat hozzád, de az esetek többségében csak belopózik, majd csendben odébbáll.

Az utunk minden egyes lépésének megvan a maga értelme. Minden látszólagos kerülő valójában az egyenesen előrevivő út része.

Más a szándék és más a tett.

Nem az tökéletesíti az embert, hogy a hegy tetején van, hanem az, ahogy felmászott oda.

Attól, hogy sikerül a célokat teljesíteni, még nem tűnnek el a semmiben.

A flow soha nem lehet a cél - csak eredmény lehet.

A több út nem jelenti azt, hogy célból is több van.

Nehéz előrejelezni, mert ismeretlen területre tévedve nem tudhatjuk, úti célunktól még hány hegység választ el. Általában csak a legközelebbit látjuk, amelyet előbb meg kell mászni, hogy szembesülhessünk a következő akadállyal.