Mind tudjuk, hogy a boldogság nem létezik, és hogy milyen sok munkába kerül, hogy ennek ellenére is boldogok legyünk.

Az elégedettség titka, hogy hálásak vagyunk az élet ajándékáért.

Azt szokták mondani, hogy mindennek megvan az ára. Én ezt baromságnak tartom. Van, amit nem kapsz meg pénzért, sőt, még kemény munkával sem. Az egyik a boldogság.

A boldogságot nem lehet csak úgy ezüsttálcán átnyújtani. A legtöbb, amit tehetünk - ahogy a Függetlenségi Nyilatkozat is fogalmaz -, hogy biztosítjuk a lehetőséget és "a jogot a boldogságra való törekvésre". A boldogság nem egy kézzelfogható dolog, hanem a teljesítményünk eredménye.

Az emberek mosolyognak és nevetnek még a nyomornegyedekben is.

Boldogságunk vagy boldogtalanságunk sokkal inkább függ attól, hogy mi van bennünk, mint attól, hogy mi van körülöttünk.

A világ tele van olyan dolgokkal, amelyeknek csak örülni lehet. Csak ahhoz nem jutnak el az élet csodái, akinek nincs füle, szeme, érzékelése a csodákhoz.

A boldogság nem földrajzi kérdés.

A derűs ember boldogabban él, mint akinek fejében örökösen vészjósló, komor gondolatok kavarognak, s figyelme a jelen és a jövő megítélésében is szinte mindig csak a már meglevő, valamint a bekövetkezendőnek, elkerülhetetlennek vélt bajok, sérelmek, bosszúságok körül forog.

Néha nem kell hozzá sok, hogy az ember egy kicsivel boldogabb legyen.

Nem vagyok boldog. Vagy csak annyira, amennyire egy rabszolga nem ismer más boldogságot, mint a gazdája jóindulatú érintését.

A boldogságot nem készen kapjuk - tetteinkből fakad.

Amikor az ember már kívánni sem tud, akkor tökéletesen boldog, vagy végképp feladta.

Néha csak az tény, hogy él, csodás élménnyel töltheti el az embert!

A boldogság az, ha az ember szeret valakit, a legnagyobb boldogság pedig, ha együtt lehet a szeretteivel.