A boldogok vakok, és kell is a vakság a boldogsághoz.

A boldogság nem cél, hanem melléktermék.

Légy boldog, de soha ne elégedett.

A csodáról nem lehet előre tudni, hogy csoda, csak megtörténik az emberrel, és minden megszépül.

A csodák néha közelebb vannak, mint gondolnánk. Az élet olykor felhagy a kegyetlenkedéssel, és új boldogsággal ajándékoz meg minket.

Ha egyfolytában boldogok lennénk, honnan tudnánk, hogy azok vagyunk?

Boldogságmorzsákért élünk. Egyik pillanattól a másikig; csak abban reménykedhetünk, hogy ezek a pillanatok nem esnek túl távol egymástól.

A boldog élet: az igazságba vetett öröm.

Minél többet és minél szélesebb körben munkálkodhatik valaki, annál nagyobb az ő igazi, benső földi boldogsága.

A boldogság az, amikor elfelejtjük a nélkülözést.

Sohasem leszel boldog, ha továbbra is azt keresed, miből áll a boldogság. Sohasem fogsz élni, ha az élet értelmét keresed.

Az élvezet nem oka, inkább velejárója a boldogságnak.

Ha a boldogság csakugyan valamilyen tárgytól, elért eredménytől vagy emberi kapcsolattól függene, akkor azonnal boldogok tudnánk lenni, ahogy megszerezzük a kérdéses dolgot. Biztosan ti is tudtok mondani ilyet! Az a legszomorúbb az egészben, hogy amíg azt hisszük, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha megszerzünk valamit, nem tudunk boldogok lenni itt és most. Pedig csak itt és csak most lehet az ember boldog. Nem lehetünk boldogok a jövőben, hiszen az még nem létezik.

Minden nem lehet rendben soha, ha nagyjából rendben vagyunk, az is maga a csoda.

Minden cselekedet, amely vágyakozásból, ellenszenvből és nemtudásból ered, szenvedést okoz; minden vágyakozástól, ellenszenvtől és nemtudástól mentes cselekedet boldogságot okoz.