Nem vagy az enyém, és így is elveszíthetlek.

Amink van, az sosem kárpótolhat azért, amit elvesztettünk.

Az ipari forradalom óta úgy bántunk a világgal, mint egy hotelszobával, amelyben mi vagyunk a rocksztárok.

Csak akkor kellhet másnak az, ami a tiéd, ha már egyszer megkaptad.

Mindig az a legjobb, ami éppen nem a miénk.

Ha szükséged van valamire, ami nem csak úgy kell neked, hanem ami nélkül nem tudnál élni, meg fogod találni a módját, hogy megszerezd.

Nem kell ennyi magántulajdon. Tetszik érteni?! Ettől csak elromlik az ember.

Ha nem kaphatunk meg valamit, azt mindennél jobban akarjuk.

Egyik embernek mindene megvan, a másik maga mindennel fölér.

Gyerekkoromban sokszor tűnődtem azon, vajon milyen érzés lehet, ha az ember eldob valamit. El sem tudtam képzelni annál édesebb bűnt, mint azt a luxust, hogy az ember egyszerűen kihajítja a dolgokat. Azóta már kidobtam pár holmit. Nem annyira felszabadító érzés, mint hittem.

Sokszor azért félünk valamit elengedni, mert aztán nem lesz miben kapaszkodnunk.

Görget, amim van, görgetem én,
S forgok e vásár görgetegén:
Hord a tulajdon, mint lavina,
Mert csupa vant szül mind, ami van.

Mindannyian a nehezen megszerezhető ritkaságokra vágyunk.

Na, melyik a legerősebb alapvető kölcsönhatás az univerzumban? Nem, nem a tömegvonzás, az irigység.

Ha valaki nem vigyáz a dolgaira, akkor nem is érdemli meg, hogy megtarthassa azokat.