Vannak az életben pillanatok - nem elegen, de előfordulnak - , amikor még a kisfiúk is megtalálják a pontosan megfelelő szavakat a pontosan megfelelő időpontban; amikor mint valami ajándék, a megfelelő gondolat ötlik fel az emberben pontosan akkor, amikor a legnagyobb szüksége van rá.
A legtöbben nem tudnak hallgatni; késztetést érzünk, hogy értékeljünk, mert hallgatni túl veszélyes. Elsősorban bátorságra van szükség hozzá, aminek nem mindig vagyunk a birtokában.
Ahogy a kínaiak mondják, ezeregy szó többet ér egy képnél.
Van, amit nem jó hallani, amíg árnyékban a világ.
Van, hogy többet tudunk, mint amennyit el tudunk mondani.
A szavak olyanok, mint a magasból leejtett tojások - éppúgy nem lehet visszavonni őket, mint elfeledkezni a mocsokról, ami utánuk marad.
Ha a drága emberek rászoknának az áldott kijelentő módra, rengeteg kínlódástól, szenvedéstől, verdengéstől (ezt a vergődikből és az fetrengből keresztezem) mentesíthetnék önmagukat és szeretteiket.
A kimondott szó mindennek a kulcsa.
Nincs olyan, hogy én szavam meg te szavad. Szó van, csezmeg. Mindenki beszél összevissza, szavakat hány, nincs olyan, amit valaki már ne mondott volna.
Ha az emberek nem járatnák folyton a szájukat, óhatatlanul elkezdene működni az agyuk.
Akik faluhelyen születtek vagy - mint mondani szokták - huzamosabb ideig a nép körében éltek, személyesen is tapasztalhatták, hogy az egyszerű emberek milyen tömören, célratörően és csattanósan fogalmaznak, nyilvánítanak véleményt.
Nagyon furának tartom, és rettenetesen képmutatónak, hogy valaki szerint, aki csúnyán beszél, akkor csúnya ember is. Ezzel az erővel, aki nem beszél semmiről, az üres.
Én úgy látom, a pillanat, amikor egy gyerek elgondolkodik azon, mit mondjon egy felnőttnek, tragikus pillanat.
Vannak a szavaknál sokkal beszédesebb hallgatások, amikor egymáshoz igazodva, egyszerre kezd megnyilvánulni a lélek.
A gondolat, az értelmes, logikus okfejtés csak az egyik oldala az ember nyelvi tehetségének, mert érzelmeket is képesek vagyunk nyelvünkkel kifejezni. Az érzelmi állapot ritkán írható le, akár csak megközelítőleg is pontosan, pusztán gondolatokkal, de a költői kép, ha befogadóak vagyunk, bonyolult érzelmeket közvetíthet. Sejtéseket, vágyakat, állapotot.