A színészet egyik legértékesebb adománya az, hogy nem ítélkezni kell, hanem fel kell fedezni magunkban azt a valamit, ami a dolgok érzelmi tudatosságával függ össze. A színészek olyan helyzetekbe kerülnek bele, amilyenekben korábban még nem volt részük, de azáltal, hogy eljátsszák azokat, végül igazából rátalálnak önmagukra. Mindennek az az eredménye, hogy amikor az ember befejez egy munkát, mélyebb tudatossággal kezd bele a következőbe.