A szerelmes ember a legönzőbb istenteremtése. Nem a párját szereti, hanem önmagát. Képes volna-e megérteni bármelyik szerelmes - aki szerelméért állítólag semmi áldozatot nem sokall -, hogy az imádott lény számára előnyösebb volna a vetélytársa? Vajon akad olyan, aki ezt felismerve félreáll? Ha a szerelem valóban a másik ember szeretete volna, azonos volna a lemondással.