Sosem értettem igazán, mire jók az idézetek. Ha csak a felét megfogadtam volna azoknak a tanácsoknak, amikkel online találkoztam, ma nem lennék ott, ahol vagyok. Mi több, ha bármikor is az internetre hallgattam volna, az életem másodpercek alatt félresiklott volna. Mégis a világháló folyton inspiráló szavakat vág az arcomba: "boldogság", "légy erős", "pozitivitás", "jóság". Miért érzik úgy idegenek, hogy joguk van az orrom alá dörgölni olyan dolgokat, amiket nem érhetek el?