Ó, ahogy minden egyes közép megdőlt
És a gondolkodó is csak Istenre gondolt,
Úgy a pásztor és a bárány útja elvált egymástól,
Mikor a kehely megtisztult a vértől
És minden kifolyt az egyetlen sebből,
Nem törődnek többé a kenyérrel, amit mindannyian ettek -
Ó, távoli, nyomasztó, beteljesült óra,
Ami egykor az elveszített Ént is magához vonta.