Még a világon se voltam én, már akkor jóban voltam veled,
Hónapokon keresztül nem engedtem el a kezed,
Már akkor óvtál és megvédtél a bajtól,
Te voltál az (első) hős, aki csak miattam harcol,
Teltek a hetek, lassan elindultam járni,
Te boldog voltál, mikor meghallottál kiabálni,
Mikor az első szó elhagyta a számat,
A karjaid jelentették a pihe-puha ágyat.