Harminc órája már, hogy végtelen
forró síneken fut az életem.
Tükörbe néztem, s olyan furcsa, hogy
most egyszerűen csak boldog vagyok.
Harminc óra - hogy szállnak a percek -,
de minden percben jobban szeretlek!
Ugye szorítod, el nem engeded
ezt a fáradt és megtalált kezet?