Ha a lélek találkozik egy valódi műalkotással, akkor mintha valami ablak nyílna ki, az ember egy pillanatra szembetalálja magát a létezés teljességével. Ez a találkozás elsődlegesen zsigeri és érzéki természetű. Tulajdonképpen ugyanaz a folyamat játszódik le, mint a szerelemben, a mű mint szerkezet behatol a lélekbe mint szerkezetbe, és ha kompatibilisek egymással, akkor létrejön az érzéki-esztétikai gyönyör érzése. Ha ez nem történik meg, akkor vagy a mű, vagy a lélek szerkezetében kereshető a hiba. Esetleg mindkettőben.