Egy leélt élet minősége nem a megmaradás sikerén, nem az egzisztenciális gyarapodáson múlik, hanem csakis azon, hogy képes volt-e valaki sorsát szabadon kézben tartani. Ebben két okból nem lehet segítségére lenni senkinek. Az egyik ok a fegyelmezetlenség, az ember önmaga ellen való felelőtlensége. A másik pedig a kor adottságainak, igényeinek, lehetőségeinek igazságtalansága, érzéketlensége. Ha e kettő egyszerre hat, nehéz, sőt, legtöbbször hiábavaló bármiféle támogatás.