Csodára várunk: hogy csak úgy a szánkba repüljön a sült galamb. Hogy megkapjunk mindent, anélkül hogy kimásznánk a kemencesutból. Hogy a kemencében magától süljön a palacsinta, az aranyhal meg teljesítse, amit csak kívánunk. Ide nekem a szépséges királylányt! És repíts egy másik birodalomba, oda, ahol tejtől és méztől duzzadnak a folyók. Álmodozók vagyunk! A lelkünk küszködik, a dolog meg alig megy előre, mert ahhoz már nincs bennünk elég szusz.