Az ember úgy fogja a leadott kis súlyát, mint valami becses kincset. Annyira fél, hogy ez a kis boldogság már nem lesz az övé. Elveszik, elragadják tőle a csúnya, gonosz karok, a zsírkarok. Belenézek a tükörbe, és elszörnyedek. Próbálom tudatosan kikerülni a tükröket. Nem szabad magadat nagyon elszomorítani. Ha magadat már valahogy másképp képzeled el, vagy az utolsó kép a fejedben kettő hónappal ezelőtti, olyan, ami jól volt megvilágítva, be voltál púderezve, jó ruha volt rajtad, jól be volt lőve a hajad, akkor egy szörcsögő tokás, fénylő homlokú, golyófejű embert látni a tükörben nagyon kiábrándító tud lenni.